A várudvarban a
Kapusnéhoz közel,
Áll, mint megvert kutya,
És szégyen marja fel
A vőlegényt.
Rémes kisértetként
A zsarnok ősz apa
Áll a toronytetőn…
Hangjához képest a
Vihar szelíd;
S hallatlan átkokban
Kivánja a halált
Lyányának, ki legjobb
És legszebb s a család
Végtagja volt.
(Szalk-Szent-Márton.)