Mihelyest megláttalak, leányka,
Én azonnal megszerettelek.
Látásodkor ugy jártam, mint a fa,
A melyet a villám gyujta meg.
Fa valék én, egy kiszáradott fa,
Melynek lombja szertehulla rég.
Most örűlök rajta, hogy az voltam,
Mert a száraz fa legjobban ég.
(Szalk-Szent-Márton.)