Barátom! Megbocsáss, ha várvavárt levelemet sokáig kénytelen voltál
nélkülözni. Elfoglaltságom némileg kimentend. Elképzelheted, hogy egy
város megalapítása nem csekély fáradságokkal jár. Én e művet csak nem
rég végezém be. Hírvágyó nem vagyok, ezért nem adtam saját nevemet ez
általam megalapított városnak. Fekszik az egy szabad nép, a mohawkok
szomszédságában, egy kellemes völgyben, mely különösen szép fákkal
bővelkedik, úgy, hogy csupa campeche-fákból évenkint 2 millió dollárt
vehet be ez általam alapított status. Gazdaságunk fő-főnemét azonban
eddigelé a bivalyok teszik, melyek két-három ezernyi csordákban
legelésznek buja savanáinkon, a nélkül, hogy valaki őrizni
kényteleníttetnék őket, a lapályon fölségesen tenyészik az indigo s a
napfényesebb helyeken igen sikeres kísérleteket tettem a czukornáddal, s
hogy a természet minden ajándokával meglegyünk áldva, épen e napokban
fedeztem fel egy gazdag rézbányát, melynek míveléséhez rögtön hozzá is
fogtam, s mely évenkint körülbelül 200 ezer mázsányi érczet fog
kiszolgáltatni.
Házam egy gyönyörű folyamparton épült, (nem említve több helyt létező
nyári pavillonjaimat!) mely hely épen legalkalmasabb leend kikötőnek,
már eddig is kedvencz helyük az itt keresztülhajókázó kereskedőknek,
mert tudnod kell, hogy városunk piacza nemcsak terményekben, hanem
transito áruneműekben is igen jeles élénkségnek örvend, itt lévén egyik
rakhelye a szomszéd mohawk fejedelemnek, Kamehamehának, ki en passant
mondva egyike a legszabadelvűbb férfiaknak s annyira nagylelkű, hogy nem
rég saját leánya kezével kínált meg, melyet én el is fogadtam, nem
azért, mintha hiuságomnak hízelegne, fejedelmi családdal jönni rokoni
összeköttetésbe, mint inkább az ajánlott hölgy, most már szeretett
hitvesem, Urakatna, valóban megragadó személyes előnyei végett.
Kényelmünkre semmi sem hiányzik, csupán csak még egy gőzös, melynek
építése iránt épen alkudozásban vagyok, s mely rögtön megérkezendik,
mihelyt a folyamot szabályoztatám.
Ámde mindezek oly anyagi érdekű dolgok, melyek a te költői kedélyedet
meg nem hatják, kedves barátom. Végül hagytam a javát, mely téged is
kielégítend.
Itt vagyunk végtére a honban, mely álmainkat valósulni látja, itt van a
boldog Ikaria, az egyenlőség földe, hol mindenki egyforma, úr és
paraszt, fehér és rézszinű ember és barom; hol a föld mindenki számára
egyenlően terem, hol a világteremtő eszméknek nem kell küzdeniök kegyelt
historiai emlékekkel, ősi szokásokkal, emberi balitélettel, legfeljebb
mocsárokkal és szunyogokkal; itt teremteni lehet, mert itt még üres a
tér (a hol t. i. a fák ki vannak vágva), az emberi teremtő lélek
őshonában találja magát, hol nincsenek kasztok, népkülönbségek,
valláskülönbségek, hol egyenlő joga van a cselédnek a gazdával, az
asszonynak a férfival, mindenki lehet az, a mi akar, teheti azt, a mit
akar, párbajt víhat, feleségétől elválhatik, egyszóval itt a szabadság
őshazája van, ne érts félre, nem a nyomorult spartai szabadságé, hol a
vének voltak zsarnokai a fiataloknak, sem az önző római szabadságé, hol
egy nép zsarnoka volt a többieknek, sem a franczia szabadságé, hol a nép
zsarnoka önmagának, sem az angol szabadságé, hol a törvények zsarnokai
az egész népnek, még csak nem is az amerikai egyesült státusok
szabadságáé, hol szinte vannak zsarnokok, minők a pénz, a tekintélyek, a
becsületesség, hazafiuság s más efféle előítéletek kényszerűsége; ez az
ikáriai szabadság, melyet nem korlátol semmi, még csak törvények sem,
hol az emberek annyira szabadok, hogy még önmaguknak sem parancsolnak,
hol nem grassál semmiféle alkotmány, hol még a családi fensőbbség is el
van törülve, s a hol a birtoktekintély zsarnokságától maga a természet
óvja meg az embereket, nagyszerű nyilatkozványai, a viharok, árvizek s
baromfipusztító állatok által hirdetve a kapzsi birtokvágyóknak, hogy
itt minden a statusé.
Ezúttal ennyit elég tudnod Ikariáról, máskor többet. Kifejlődésünk oly
óriási léptekkel halad előre, miszerint legkevésbé sem kell megütköznöd
rajta, ha legközelebbi levelemet három új közbeeső postaállomás
bélyegével ellátva találod venni…
Utóirat. E napokban szinte háborunk ütött ki a szomszéd legwanokkal, egy
internationalis kérdés miatt. Egyike tudniillik Ikaria
statuspolgárainak, elveink szabad alkalmazása következtében a szomszédok
kukoricza-telepítvényeiről találta magát ellátni, melynek következtében
kellemetlen érintkezések támadtak közte és azon kukoriczaföldet
monopolizáló rabszellemű népek között, s ennek megtorlásaul már épen
bloquirozni akartam fővárosukat, azonban a fenforgó viszály mégis
diplomatiai úton kiegyenlíttetett.
Légy boldog, – a mi azt teszi, hogy siess hozzánk.