Szervusztok öcsém!
Mondtam, hogy ott hagylak benneteket, mint szent Pál az oláhokat s ha
megmondtam, hát meg is teszem. Velem ugyan többet sem dibdáb ügyvéd
uram, sem pitypoty notárius uram nem ül együtt a zöld asztalnál. Majd
keresek én magamnak oly országot, a hol megtudják az embert becsülni. Én
megélek, fogadom, majd meglássuk, szájas uraimék olyan könnyen tudnak-e
engemet nélkülözni? Hát csak olyan tedd ide, tedd oda ember voltam
nektek, ugy-e? Ma megválasztottatok alispánnak azért, hogy híd legyek a
három esztendő mulva utánam következőnek. Jól van, majd megmutatom én
nektek (nem neked szólok, hanem azoknak ott), hogy a ki embernek
született, annak nem három lépés a világ. Elmegyek Amerikába, jószágomat
eladtam Kirchthürmernek 80 ezer forinton. 40 ezer ugyan már feküdt
rajta, de a többi mégis elég arra, hogy úr legyek. Minden leszek, a mi
akarok. Megveszek egy birodalmat, s kikiáltom magamat benne királynak –
s olyan ötvenet vágatok alattvalóim talpára minden nap, mint a
parancsolat, s majd ha egy pár millióm lesz, akkor leereszkedem annyira,
hogy benneteket meglátogassalak, addig nem láttok, ha megbetegesztek is
értem.
Notabene, az agarászi társulat diplomáját küldd utánam, meg Jancsi
hajdum liberiáját, a mit otthon felejtettem; legalább lássák az
emberről, hogy valami. Én magam ugyan incognito akarok lakni egy ideig
Amerikában, de az inasomat nem akarom, hogy lenézzék.
Senkit sem köszöntetek.