Nem volt igaz a kis fiuról szóló halálhír.
Ezt csak Pelargus találta ki, azért, hogy az utolsó órák nehéz
próbájában megőrizze az imádott asszonyát az elbukástól. Tudta, hogy ha
a fia halálhirét hozzák neki, akkor erős marad, elszánt a halálra.
Megigérte pedig, esküvel fogadta, hogy tisztára mossa ennek az
asszonynak a nevét, ha kell, annak kihulló vérével.
A kis Korponay Gábor nagy ember lett, testben, lélekben és rangbeli
állásban; hires nevezetes családnak a feje.
Hanem Andrássy Istvánnak a fiát, azt a legkedvesebbet csakugyan elvitte
rövid időn az a titokteljes kór, a minek a számára nem termett orvosság
e földön.
E második csapás után, a nagy, históriai nevezetességű ember egészen
elveszett a világra nézve.
Azt a csodálatos halottat az üvegfödelű koporsóban átszállították a
várallyai templom sírboltjába. Száz éven keresztül volt az a köznépnek
bucsújárási tárgya; emlékét a népajk tartotta fenn.
Csak ennek a századnak az első tizedeiben hatott fel a népmonda a
várlakba is. Ekkor keresték föl a bámulatkeltő halottat a családtagok a
falusi templom kriptájában, a honnan aztán nagy ünnepélyességgel
szállíták fel ismét Krasznahorka várába; hat férfitagja az Andrássy és
rokon családoknak emelte a vállán a koporsót egész fel a hajdani
nyugvóhelyéig; a csendes kis szobáig, a hol Serédy Zsófia egykor a kis
fiával levelet iratott a veszélytől fenyegetett apjának.
Most ott aluszsza tovább az örök álmot, mint egy látható symboluma a
feltámadásnak.
Az a másik asszony pedig ott él most is a lőcsei bástya rejtett ajtaján.
Elmondtam, a mit a krónikák a két nőről, és az ő világukról
feljegyeztek; hozzá illesztettem, a mit saját lelkem látott; nagy
szeretettel foglalkoztam velük, s szinte fáj magamnak, mikor azt kell
mondanom, hogy a történetnek vége.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: II. Rákóczy Ferencz Emlékirataiban elmondja a panaszát a
hizelgései által oly nagy döntő csapást szerzett szép asszony ellen s
Thaly Kálmán a Századokban igazolja a névnek és a személynek
azonosságát.