1841-ben született s 1901-ben halt meg. 1901. évi julius hó 30-án este
hét-nyolcz órakor még élt s a nagy melegben eltikkadva hálószobájába
visszavonult s 31-én reggel holtan találták szobájában. Engem is rögtön
értesitettek haláláról. Akkor az »Egyetértés« politikai napilap vezetője
s mondhatni, tulajdonosa voltam s nyomban elkezdtem e művem megirását. S
folytattam naponként, tizenkét czikkben, mely az emlitett lap hasábjain
jelent meg.
Művem tehát gyorsan készült s azért nem is rendszeres mű. Nem is
akartam, hogy az legyen. Nálunk valósággal ugy van, hogy a tudományos
módszerben készült rendszeres életrajzok nem a nagyközönség olvasmányai.
Csak a szakközönség talál azokban élvezetet. Én azonban a legmélyebb és
legtartalmasabb eszméket is oly módon szeretem napvilágra állitani, hogy
azok a nagyközönség lelkéhez találjanak utat. A legjobb alkalom erre, ha
ez eszmék fejtegetését nagy alakok, korférfiak, kiváló egyéniségek
életéhez és halálához kapcsolhatom. Igy cselekszem e műben is.
Bizonyára lesznek, a kik megirják rendszeres életrajzát. Kiváló szónok
volt, egyetemi tanár, miniszter, parlament elnöke, a törvényhozásban
gyakran nagy cselekvő. Ily férfiut művelt nemzet el nem feled, irodalma
nem hagy emlitetlen. Akárki lesz s akármikor akad életirója,
följegyzéseimet, melyeket e művem tartalmaz, nem mellőzheti. Különösen
oly életirója, a ki őt személyesen nem ismerhette.