Egyszer volt egy szegény ember, volt annak három fia és egy kecskéje, s
azt mondja legnagyobbik fiának: hajtsd ki fiam ezt a kecskét térdig érő
fübe, kötésig érő vizbe. A fiu kihajtotta a kecskét térdig érő gyepbe,
kötésig érő vizbe. Estve haza hajtja, kérdi a fiától, ha kihajtotta-e?
ki! Ettél-e, ittál-e édes kecském? kérdi az ember a kecskétől. Se nem
ittam, se nem ettem, éhen, szomjan majd elvesztem; válaszolt a kecske; s
az ember agyon ütötte fiát. A másik fiának ismét mondja: hajtsd ki,
fiam, ezt a kecskét térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. Ez is kihajtotta
térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. Estve haza hajtja a kecskét, kérdi
ismét az ember: ettél-e, ittál-e, édes kecském? Se nem ittam, se nem
ettem, éhen szomjan majd elvesztem; válaszolt a kecske; a fiut meg agyon
ütötte az ember. A harmadik fiának mondja, hogy hajtsa ki a kecskét
térdig érő fübe, kötésig érő vizbe. A fiu szinte kihajtotta, de már az
ember megleste, ha vajjon kihajtja-e a fiu a kecskét; és látta, hogy
eszik, iszik a kecske. Haza hajtja estve, s kérdi az ember: ettél-e,
ittál-e, édes kecském? Se nem ittam, se nem ettem, éhen, szomjan majd
elvesztem. Ekkor megfogja a kecskét fiastul, s elevenen elkezdik nyuzni.
Mikor már félig meg volt nyuzva, felugrik a kecske, elszalad, s a mezőn
egy rókalyukba bujt. Haza megyen a róka, nem mer bemenni, csak a lyuk
száján leskődik. Arra megyen egy farkas: mit csinálsz róka koma? kérdi a
rókát. Jaj, farkas koma! mond a róka, valami van a házamban, nem tudok
bemenni. Micsoda? majd kihajtom én. Kérdi a farkas: ki vagy itt? Én
vagyok, én vagyok, félig nyuzott kecske, dübü, dübü lábammal, majd
megdöflek szarvammal. Nem mert a farkas bemenni a lyukba, nem tudta
kihajtani. Ismét megy arra egy őz: mit csinálsz róka koma? Valami van a
házamban, nem tudom kihajtani. Micsoda? majd kihajtom én; s kérdi ez is:
mi vagy? Én vagyok, én vagyok, félig nyuzott kecske; dübü, dübü
lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ez sem tudta kihajtani. Arra megyen
egy nyul. Mit csinálsz róka koma? Valami van a házamban, nem tudom
kihajtani. Majd kihajtom én; mi vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig
nyuzott kecske, dübü, dübü lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ez sem
tudta kihajtani. Arra megyen egy tövises disznó: mit csinálsz róka koma?
Jaj hé! valami van a házamban, nem tudom kihajtani. Majd kihajtom én; mi
vagy itt? Én vagyok, én vagyok, félig nyuzott kecske, dübü, dübü
lábammal, majd megdöflek szarvammal. Ekkor a tövises disznó höngörödik
befelé a lyukba, a kecske nyuzott lábát megszurja tövisével, a kecske
kiugrik, a többi körülkapta és széjjeltépték, megették, hanem a belit a
róka eltette magának.
Egy darab idő mulva azt mondja a farkas a rókának: hé! ehetném én. Együk
meg, a mék legcsunyább nevü közöttünk. Farkas barkas, szép név! róka
bóka, szép név; őz bőz, szép név; nyul bul, szép név! tövisesdisznó nem
szép név. A tövisesdisznót megették. Egy kis idő mulva azt mondja ismét
a farkas a rókának: ehetném én. Mondja megint a róka: együk meg, a mék
legcsunyább nevü köztünk. Számlálja a farkas megint: Farkas barkas, szép
név! róka bóka, szép név; őz bőz, szép név; nyul bul, nem szép név.
Megették a nyulat; azután az őzet; de már ezután nem volt mit enni.
Ekkor előveszi a kecske belit, ráül s eszi. Meglátja a farkas, kérdi:
mit eszel róka koma! A hasamat haraptam ki, hát a belemet eszem; harapd
ki te is a hasadat és egyél, mint én. A farkas csak hamar kiharapta a
hasát és megdöglött belé, igy ő is a rókának szolgált eledelül.