Ezen kötettel a magyar népirodalom ereklyéi: mesék, dalok, közmondások,
adomák, szokások, hiedelmek, szóval: minden ide tartozó elemek kiadása
van foganatba véve.
Részint másod kiadása leszen ez a „Magyar Népköltési gyüjteménynek“,
melyet a Kisfaludy-Társaság tekintélye alatt ugyancsak tőlem vőn a
nemzet a népdalok három kötetében, és a közmondások könyvében; részint
folytatása ugyanazon kezdetnek, az egész népirodalmat együvé foglalva,
egyes külön, de összefüggő kötetekbe rendezve, koronként; azon
igérettel, hogy a népirodalmi elemek szépészeti álláspontját egy
műbölcsészeti értekezés fogja igazolni.
A szövegbe a buzgó kiadó csinos fametszeteket ad; mivel, hihetőleg, oly
tanulmányok lopakodnak be a képző müvészetbe, melyek után a hazai
tárgyak: viselet, ruha, táncz, népszokások, közélet és képzelem mind
jobban engedik át magokat a metsző vésüjének, a föstész ecsetének;
egyuttal a nagy közönségnek is mulattató szemléletül ajánlkoznak. Az
anyag, mint előre kivehető, nem fog hiányzani az egész gyüjteményen
keresztül.
Ezuttal tudatni akarom egyszersmind, hogy a Kisfaludy-Társaság
tekintélyét mind folyvást megtartom, vele élek; s neve alatt
megváltozott körülményeimhez képest is még mindig gyüjtök. Segédim, a jó
régi társakon kivül, a sárospataki tanuló ifjak közül néhány, kik a
néppel közvetlenül érintkezvén, eredeti közléseket adhatnak.
Igy indul meg a jelen kötet „Népmesék“ czim alatt, teljesen uj
tartalommal. E részben tisztelettel emlitem Toldy Ferencz barátságát, ki
néhai Gaal György eredeti magyar szövegü mesegyüjteményét szives volt
használatul átengedni.
Még egy szót régi gyüjtő társaimhoz! Ők fogják tudni: mi állott elő a
népi elem tanulmányaiból tiz év óta; hogy ez eredménynek az én
törekvéseim is voltak tényezői; s most jobban lehet igényem, mint
ezelőtt is, gyámolitásukra.
Sárospatak, junius 14. 1855.
Erdélyi János.