Az észnek legutoljára oda kell jutni, hogy belátja, miszerint a
végtelennel áll szemben, melyet meg nem érthet. Csak akkor tökéletlen,
gyenge az ész, ha el nem juthat odáig, hogy ezt belássa. Kétkedni is
kell tudni, a hol erre szükség van, valamint határozottan állítani, vagy
megadni magát, ha a körűlmények erre késztetnek. A ki nem így
cselekszik, az az ész rendeltetését nem ismeri. Vannak sokan, a kik az
említett három szabály ellen vétenek, a kik vagy mindent határozottan
állítanak és bebizonyítani akarnak, mivel a bizonyítás lényegét nem
ismerik; vagy mindenben kétkednek, mivel nem képes lelkök odáig
felemelkedni, hogy ha kell, megadják magokat; – vagy végűl mindenben
megadják magokat, mivel nem tudják, hogy mit nem szabad birálat,
megítélés nélkül elfogadni.