LXXIII.

Az állatok nem csodálják egymást. A ló semmibe sem veszi társa érdemeit.

Nem mintha nem vetélkednének a gyors futásban, de a versengésnek aztán

semmi következménye sincs. Mihelyt az istálóba érnek, a legerősebb s

talán legügyetlenebb magának foglalja el az abrakot s épen nem engedi át

annak, a ki talán kitüntette magát a gyors futásban. Csak az ember

kívánja meg, hogy érdemeit elismerjék.

Pascal gondolatai · 第 231 / 272 题