Az ember, ha rendeltetését tekintjük, más teremtményekhez képest
hasonlíthatatlanul nagy; ha csupán az emberek csoportját nézzük, az
ember kicsinyesnek és gyarlónak tünik fel. E két szempont szerint
kétfélekép ítélhetjük meg az embert; és a bölcsészek vitatkozásai is
mind együttvéve e két szempontra vihetők vissza. Egyikök tagadja a másik
állítását; az egyik azt mondja: az ember már természeténél fogva _sem
tölheti be_ hivatását, mivel minden tette ellentmond ennek; – a másik
így szól: az ember _gonosz tettei által_ távolodik el rendeltetésétől.