Csak a küzdelem tetszik nekünk, de nem a győzelem. Szeretjük látni az
állatok harczát, de már a győző hatalmaskodása nem érdekel.
Pedig azt hiszszük, hogy a győzelemre vagyunk kiváncsiak. És ha ez
eldőlt már, megúnjuk a látványt.
Igy van ez a játékok különféle nemeinél; így van az igazság
felkeresésénél is. Szeretjük a vitatkozások folyamán a vélemények
harczát; de már a fellelt igazság hidegen hagy, nem gondolunk többé reá
s nem elmélkedünk felőle. Sőt hogy valamely igazságot örömmel
emlékünkben tartsunk, erre nézve kell, hogy azt a viták hevében lássuk
megszületni.
A szenvedélyek harczában is gyönyörködtet a két ellenfél összecsapása;
de mihelyt az egyik legyőzte a másikat, durvasággá fajul a látvány.
Nem vágyódunk soha semmit elérni, hanem csak a kutatásra törekszünk. Nem
maga az illető dolog, hanem csupán felkeresése érdekel.
A színművekben is csak a cselekvények megoldásáig tart érdeklődésünk; az
eredmény, a boldogság, vagy a boldogtalanság festése untat.