Az alázatosságról csak a félénk, tartózkodó ember beszél alázatosan; a
dölyfös ember kevélyen beszél e tárgyról s általa csak még jobban
megerősbödik kevélysége. Valamint a kétkedés tanát is csak a kétkedők
iskolája fejtegeti a kétkedés szempontjából.
Kevesen beszélnek az alázatosságról alázatosan, a szerénységről
szerényen, a kétkedésről kétkedően, az ártatlanságról tisztán,
ártatlanúl.
Az embernek természetében van már a hazugság, a kétszínűség, az
ellenmondás; az ember még önmaga előtt is elrejtőzik, álarczot visel s
csalja önmagát.