Midőn azon elmélkedtem, honnan van az, hogy annyiszor hitelt ad az
emberiség az álprófétáknak, a kik bajaink orvoslását hirdetik, ha
éltünket az ő kezeikbe teszszük le, arra a megállapodásra jutottam, hogy
ennek más oka nem lehet, mint hogy valóban kell lenni oly módnak,
melylyel gyarlóságaink orvosolhatók; mert hiszen máskülönben nem volna
oly sok álhit és ezek után nem futna annyira az emberiség, ha nem volna
képzelhető a valódi, tökéletes hit létezése. Ha ilyen nem volna, ha
gyarlóságaink orvosolhatlanok lennének, nem képzelnék az emberek, hogy
azt valamikor elérhetik. Ellenben ha valaki azt állítaná, hogy a halál
eljövetelét meg tudja akadályozni, senki sem hinné el ezt neki, mivel
ezt még eddig senki sem merte kimondani. De ha nagy tekintélyű ember
állítja, hogy felfedezte az összes bajainkat orvosló gyógyszert, a nép,
a mely különbséget nem tud tenni, azt hiszi, hogy mivel már ismer több
sikeres gyógyszert, most ismét ilyent fog kapni. Valaminthogy a holdnak
a földre gyakorolt befolyásáról is sok téves nézetet elhiszünk, mivel
egynémely befolyását, mint pl. a tenger apadását és áradását ismerjük.
Ezekből kifolyólag aztán világos előttem az, hogy oly sok csoda,
boszorkányság, tévhit stb. van, létezik sok tévhit, mert igazi hit is
létezik és van sok hamis vallás, mert van egy igazán helyes is. Ha ily
igazi nem léteznék, oly sok ember nem képzelhette volna el azt a saját
felfogása szerint s még több ember nem hitt volna azoknak. De mivel sok
nagy dolog történt a világon, a melyekben sokan hittek: kész hinni az
emberiség akkor is, ha csalódásban él. És abból, hogy vannak
látszólagos, hazug csodák, nem az következik, hogy igazi csodák
nincsenek, de ellenkezőleg épen az, hogy ilyenek vannak; és abból, hogy
hamis vallások vannak, épen az következik, hogy kell lenni igazi, helyes
vallásnak is. Mert az emberi szellem, ha némely dolgok igazsága előtt
kénytelen meghajolni, ösztönszerű hajlamot érez az iránt, hogy más
hasonló dolog igazságát is elismerje.