Miért nem hat sértőleg ránk a sánta emberek látása és miért bánt az, ha
eszelőst látunk? Mert a sánta elismeri azt, hogy mi járunk egyenesen,
míg az eszelős azt mondja rólunk, hogy a mi eszünk sántikál; ha ezt nem
mondaná, bosszúság nélkül, csupán szánakozva néznők őt.
Epiktetes felteszi azt a kérdést, hogy miért nem vesszük rossz néven, ha
azt mondják rólunk, hogy fáj a fejünk, és miért veszszük rossz néven, ha
azt mondják, hogy helytelenül gondolkodunk, vagy hogy rossz az izlésünk?
Mert a felől bizonyosak vagyunk, hogy fáj-e a fejünk, vagy hogy
sántítunk-e, ezt érezzük; de hogy gondolkodásunk helyes-e, azt nem
tudjuk. És mivel csak a felől vagyunk bizonyosak, a mit egészen jól
láttunk, ha más valaki is egészen jól látja ugyanazt, de épen ellentétes
színben: ez zavarba ejt minket s kétkedővé tesz, vajon jól látunk-e, jól
választottunk-e, jól okoskodunk-e? – És ha aztán sokan látnak velünk
ellenkező színben, akkor nem merünk a mi látásunkban bizni. Ily
ellentétes nézetek nem fordulhatnak elő a sántítást illetőleg.