XXIV.

Képzeljünk egy csomó bilincsekbe vert s halálra ítélt embert, kik közül

naponta lefejeznek nehányat a többi szeme láttára; az életben maradottak

saját sorsukat látják társaik sorsában és egymásra tekintve, fájdalommal

s remény nélkül várják, míg a sor reájuk kerül…

Ime az emberi állapot képe.

Pascal gondolatai · 第 94 / 272 题