Tudomásunk van a véges dolgok lételéről és természetéről, mivel mi is,
miként azok, véges lények vagyunk és miként azoknak, kiterjedésünk
határok közé van szorítva.
Tudomásunk van a végtelen létezéséről, de nem ismerjük természetét; mert
bár kiterjedése van, de ez nincs határok közé szorítva.
De eszünkkel meg nem foghatjuk Istennek se létezését, se természetét;
mivel ő sem kiterjedéssel nem bir, sem korlátok közé nincs szorítva.
Csupán a hit ismertet meg Isten létezésével s az isteni alkotás
dicsősége ismertet meg az Istenség természetével.
Természetes eszünk azt mondja nekünk: Ha van Isten, az eszünkkel
teljesen megfoghatatlan s nem állván egyes részekből, sem határolva nem
lévén, nekünk mint véges lényeknek, körünkön kivül esik; és e szerint
eszünkkel fel nem érhetjük Isten létezését és lényét.[9] S ha ez így
van, vajon ki merné megkisérleni e kérdés megoldását? Bizonyára mi nem,
a kiknek az képességünk körén kivül esik.