A mi úgynevezett természetszerű elveink nem egyebek, mint megszokott
nézetek. A gyermekek az atyáiktól örökölt szokásokat követik.
Valamely elütő szokás aztán egy új «természetes alapelvet» hoz létre.
Ezt tapasztalhatjuk lépten-nyomon; és ha van a szokásban valami
eltörülhetlen jelleg, a természetben is feltalálhatjuk az eltörülhetlen
szokás alkotó elemeit.
Az atyák félnek, hogy gyermekeikben a szeretet kihal. Mi hát ez a
kiveszésnek alávetett természet? A szokás egy újabb természet, mely az
előbbit lerontja. Mért ne lenne a szokás természetes? Hajlandó volnék
azt hinni, hogy a természet maga sem egyéb, mint az első szokás, mint a
hogy a szokás a második természet.