Előadásunk közben nem kell a figyelmet egyik dologról a másikra átvinni,
hacsak nem akarjuk a hallgatók szellemét felfrissíteni; de ekkor is csak
olykép szabad ezt tennünk, hogy a kitérés természetes legyen; mert a ki
rosszkor, a midőn ennek helye nincs, akarja a szellemet megpihentetni,
az épen fárasztja azt. A hallgatók figyelme az eredeti tárgyat elhagyva,
új térre nem fogja követni az előadót, a ki így a hallgatók figyelmét
nem nyeri meg. Mert hiszen alig lehet az emberektől valamit megnyerni
mással, mint a gyönyörködtetéssel; de ez utóbbi aztán oly pénz, a
melyért mindent megadunk, amit csak kérnek tőlünk.