Ha valaki valamely szenvedélyt vagy érzelmet fest, az előadottak
igazságát sokszor önmagunkon tapasztaljuk, s feltaláljuk azt magunkban,
a mi tudtunkon kivül már ott volt. Akkor aztán önkénytelen vonzódást
érezünk az iránt, a ki ezzel megismertetett; mert nem saját magára,
hanem reánk mutatott, rajtunk mutatta ki szavai igazságát s ez őt
szeretetre méltóvá teszi; ha ugyan már, érezve a köztünk levő szellemi
közösséget, különben is nem éreztük volna, hogy szívünk vonzódik hozzá.