Gaal: II. k. 54. l. Leányszín Bálint és Gyöngyszín Ilona.
Erdélyi: III. k. 274. l. A két testvér.
Arany: 52. l. Az őzike.
M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 334. l. A szegény árva lány meg testvére:
az őzecske; u. o. IX. k. 342. l. A hizlalóra fogott két egytestvér.
Kúnos: Török: 1. l., Grimm: 11. sz., Hahn: 1. sz. j. Gonzenbach: 48.,
49. sz. j., Köhler: I. k. 385., 438. l.
62. =Az aranyhajú.= Ipolyi. 94., 95., 204., 403. l. A 61. sz. változata.
»Vessétek vissza kézből fejeteken keresztül«, mondja mesénk. – »A fején
által hátra veti (lövi)« s erdő támad a fésüből, hegy lesz a kőből.
Hunfalvy: 162., 139., 167. l. Az _igézéshez a jel is tartozik_, nem elég
csak eldobni a tárgyat, mit azért idéztem, hogy erre is gond fordítandó.
_Üldözés közben a hátravetett tárgyakból:_ Gaal: III. k. 44. lapján:
kefe – erdő, vakaró – kőszikla lett a fejen általvetve. Erdélyi: II. k.
366. l. vakaróból, keféből, pokróczból hozzájok hasonló sűrűségű erdő
lett; Merényi: E. II. k. 73. l.: lókefe – erdő, lótörlő – tenger,
lóvakaró – erdő, ugyanígy Merényi: D. I. k. 85. lapján. M. N. Gy.: IX.
k. 266. l.: kefe – erdő, tojás – hegy, törölköző – tenger; u. o. IX. k.
491. l. lókefe – ezüst erdő, lóvakaró – aranyerdő; u. o. X. k. 310. l.
hajszál – erdő, lópatkó – kőszál, kendő – erdő. Gyüjteményünk 23. sz.
meséjében: vakaró – erdő, kefe – erdő, szűr (erdő?); a 62. sz. mesében:
meszelő – erdő, fésü – erdő, tojás – tó. A 19. sz. mesénkben menekülése
közben zsák suskát, zsák mogyorót, zsák diót szór el; de hogy mássá
változnék el az elszórt gyümölcs, nem tesz róla említést.
Maga _megé dobja_ a svéd-lapp, Halász: 83. sz. gombolyag – hegy, korsó –
tó, kő – szikla lesz. Változatai: Köhler I. k. 171., 388. l. Sklarek:
14. sz. j.