_Varázstükör:_ 17., 24., 34., 35., 64. sz. mesében. M. N. Gy.: X. k.
379. l.; Hahn: 61. sz. j.; Köhler: I. 334. l.
_A tündértáncz_, de _madárszó nélkül:_ Kúnos: Oszmán. 91. sz. m.
18. =A csodás szőlőtő.= Másféle hozása másféléért állat segítségével a
sorsváltozást jelező mutatót nem tekintve: Kálmány: Sz. I. k. 118. l. A
tűzmadár; M. N. Gy.: IX. k. (Berze Nagy) 72. l. A próbára tett királyfi.
Vogl: 21. l. az oroszban, Grimm: 57. sz. a németben.
Köhler: I. k. 54., 265., 402., 539. l.
19. =János.= A mese előrésze: _leányért_ a _fatetejéről_ való
_gyümölcshozás:_ M. N. Gy.: IX. (Berze Nagy) 45. l. s jegyzetében; u. o.
X. k. (Horger) 373. l.; második része M. N. Gy.: I. k. 361. l. s
jegyzetében; Sklarek: 1. számhoz írt jegyzete a 287. l.; a testbe búvása
l. a 6. sz. j.
20. =Juhenes.= Lóháton megy a hős a 3 Sárkány ellen, mi az e nemű magyar
mesékben szokatlan. Érdemes Munkácsi: Vogul: IV. k. 1. füzet 351. l. A
macskafiú meséjével összehasonlítani. Mind a kettőben a hidaknál a ló
megbotlik: a vogulban a sárkányé, nálunk Juhenesé, mi rossz jel. Juhenes
elkáromkodja magát, hogy Nagy-Magyarországot körülfutotta s még sem
botlott meg a lova. Ez az _ország körülfutása_, népköltésünkben
eredetileg a _világ_ – mi alatt itt a szárazföld értendő – _körülfutása_
volt.
A vogulok tudják, hogy a föld keletkezésekor élt öreg, hófehér hollóval
nézette meg, hogy milyen nagy már a növekvő föld? A holló először egy
kis óra alatt járta meg; másnap déltájt jött haza; harmadnap már
esteledett, még akkor sem került elő, csak lefekvés idején jött meg
megfeketedve: mert ember hulláját evett. Tehát – ha elkésve is –
_háromszor_ járta meg a földet. Munkácsi: Vogul, I. k. 1. f. 2 l.
Az amerikai ind mondaként: Nanabozhu a farkast küldte el a földet
körülfutni, hogy milyen nagy? Először rövid idő alatt körülfutotta;
másodszor 2 év alatt; harmadszor vissza se jött. Itt már csak _kétszer_
futja körül. Dähnhardt I. k. 84. l.
A _rövid időre_ vonatkozólag mondja mesénkben Juhenes, hogy míg egy szál
kender elég, annyi idő alatt körülfutotta a lova Nagy-Magyarországot; a
népdal már azt is tudja, hogy Kossuth lova _háromszor_ futotta meg az
országot; hanem a huszár lova csak _kétszer_ volt képes körülfutni, mint
a farkas; de azért ez is megérdemli a zabot; mert nem a ló volt az oka:
_Harmadszor_ is körülfutotta volna,
Ha a császár több zabot adott volna.
Kálmány: Sz. III. k. 48.; K. I. k. 146. l.
Hagyományainkban az a vonás, hogy _háromszor_ körülfutja a ló az
országot, eredetileg a _világot_, a vogul monda hasonló vonásával
egyezik meg; hogy _körül_ kell _futni_, az indével.
Mesénk _teherbeesés csodája_, a vogul, idézett adatban is a _halevéstől_
származik.
Kriza: 416. l. Mirkójával sokban egyezik, Kriza Mezeije nálunk
Zöldmezejesi, úgy Mirkót, mint Juhenest vitézkedni küldi az atya, nem
így a voguloknál, ott a hősök még _maguktól mennek_ az idézett mesében
hadakozni, mert már nagyokká lettek, így szóltak valamikor a magyar
mesék is: a hősök maguktól mentek vitézkedni, hősködni; ezt tartottam
szem előtt a mesék rendezésénél s egybevetésénél.
_A ruhaelvevés_ ismeretes a voguloknál is Munkácsi i. m. IV. k. 1. f.
364. l.
_Az erőnek titkos úton való elvételét_ közlötte Katona Lajos M. N. Gy.:
IX. k. 576. l. 17. sz. jegyzetben. Köhler: I. k. 57., 158–348., 404. l.
21. =Rózsa János.= Ipolyi: 402. l. Lásd a 22. sz. mesét és M. N. Gy.:
III. k. 319. l. Szerencsének szerencséje; U. o. VII. k. (Majland) 534.
l. A világ két szép népé-t.
Grimm. 6. sz.
A _megbízó kérdések_ a 75. sz. mese jegyzetében.
A _targonczáról_ a 11. számú mese jegyzete szól.
_Üldözés közben való átváltozások:_ Gaal: III. k. 44. l. köles (föld) –
vén ember, kápolna – pap, kácsa – tó. Erdélyi: III. k. 218. l. kölesföld
– őrzője, kápolna – kalugyer, tó – kacsa. Arany: 66. l. kápolna –
remete, (tábla) köles – pásztor, tó – rucza. Kriza: 400. l. kölesvetés –
őrző, bárány – pásztor, kápolna – remete, tejtó – récze (4). M. N. Gy.:
IX. k. 144. l. templom – remete, csárda – kocsmárosné, tó – kacsa. E
gyüjtemény 21. sz. meséjében: templom – pap, köles – pásztor, jércze
rucza – gádser rucza. A lány köpte nyálból első ízben katedra,
másodízben tó lett.
A _bűvös könyvről_ a 13. sz. jegyzetben szóltunk.