Egyszer egy fiú utazni akart, megkérte apját, hogy engedje meg neki a
ménesből egy lovat választani, amelyen Tündérszép Ilonát felkeresse; az
apja megengedte és a fiú nemhogy szép lovat keresett volna, a
legrühesebbet választotta, ez a ló Táltos volt.
Táltos lován, mint a szél, elérte Tündérszép Ilona várát; de egy víz
választá el a vártól, melyen nem birt keresztülmenni; hanem a lova mégis
segített rajta, mint Táltos, csolnakká vált, a fiú beleült s elment
Tündérszép Ilonához.
Itt már két évig mulatott, mikor meggondolta magát, hogy hazamegy; a
lova ismét csolnakká vált s mikor a vizen átment, ismét ló lett.
Mikor hazaért, csodálkozva bámulta, hogy szülőhelye el van veszve, csak
a templom ép még, hova bement, de ahol csupa koporsót látott s egy
csontvázembert, akinek az egyik lába sárga, a másik veres volt, a többi
teste zöldbe s veresbe játszó, ez az ember volt a Halál, ki őt űzőbe
vette.
A fiú Tündérszép Ilonához szaladt, de mikor a vízhez ért s lova
csolnakká vált, a Halál fél lábát betette a csolnakba, fele a parton
maradt s így a vízbe fult.
Innen van, hogy a Halált jelenleg nem látjuk ember képében hozzánk
jönni.
(Ipolyi A. gyüjteményében 567. sz. Szuló Ernő gyüjt. Szeged.)