Hibátlan szépség volt mind a kettő, ruganyos, kigyószerű, de kissé
félelmes, mint két alvó macska vagy két apró vadállat. Ibolyaszinű
szemeik közönyösen nézték Graciánt, mozdulatlanul, kihívó nyugalommal,
ami nem tévesztheti el a hatását. Gracián megremegett, előrehajolt, majd
letérdelt a fűre. Nem helyeselhettem, hogy Gracián megállapodik,
világosan láttam, hogy két nő jelenléte zavarni fogja.
Már majdnem kézzel illette az egyiket – mialatt szemei a másiknak bokáit
szemlélték – már majdnem kézzel illette az egyiket, amikor csakugyan
hirtelen – mintha meggondolta volna magát – felugrott, keresztül lépett
rajtok és újra útnak eredt.