Alig akart megállani, hogy üdvözöljön és csaknem fitymálva szólt:
– Visszafelé mégysz!?
– Dehogy, – mondtam mosolyogva – de kicsit fájt ám a szívem, – kedves
Gracián, én nem megyek _visszafelé_, én csak ellenkező irányban tartok,
mint te.
– Az mindegy, – mondotta Gracián kegyetlenül – mindegy az, – és már
tovább sietett.
Követtem.