A villamos kocsik sietve, de halkan érkeznek. Körülnéznek és
továbbgördülnek. A lámpásaik kék, lila, sárga, piros fénye olyan kedves
és csodálatos, hogy a jól tisztított kávéházi ablakból nézve csaknem
mosolygásra ingerel.
Lassan hullámokat vet a tér. Emberek sűrűsödnek össze mozgó, imbolygó
csoportokban, majd megritkulnak, mintegy delejes taszításban. A rendőr a
sarkon féllábra áll és apró váltóigazgató fiúcskák bújnak elő a föld
alól. Most süket csengetésektől zavarosodik meg a köd. Egyszerre sok
villamos kocsi érkezik. E kocsik most követelő lármával rövid időre
lefoglalják a teret.