Ha hideg és ködös téli reggeleken, amikor egész Budapest sűrű kékes
harmatfelhőkbe burkolózik, valahonnan a Múzeum-körútról, vagy az
Üllői-útról fáradtan, kilumpoltan, de könnyű fejjel beérkezünk a
Kálvin-térre, akkor megérezhetjük pár pillanatra a látóhatár
kivilágosodásában, a köd megvastagodásában és színváltozásában s a siető
emberárnyék tovasuhanásában az ébredő város első kezdődő bátortalan
szívdobbanásait.
A városoknak t. i. nem egy szívük van, mint az embereknek, hanem több,
mint a hüllőknek és némely halaknak.