26. itt ülve dermedten kicsi fészkem szélén, gyerekeimet gyenge
szárnyammal takarva s a csöppek védelmében irgalmat elvárva az
Irgalomtalantól: érzem, Uram, hogy vagy; érzem és zokogok… Zokogok és
ülök dermedten kicsi fészkem martján, gyerekeimet védve gyenge
szárnyaimmal, mert nem tudom mi vagy Uram, de én Atya vagyok…