Ėgy aszszonnak vôt 3 jánya, mind a 3 hibás vôt: ėgy vôt szuszka (orrábul
beszélő) a másik nagyot hallott, a harmadik sejpės vôt, de mind
szeretėtt vôna fírhėn mėnni. Ėcczėr ėgy jánnéző jött, az édėsanynyuk
roppant rájuk parancsolt, hogy akármi történik nė merjenek szólni, mer
akkor otthon marannak, nem tunnak férhėnmėnni. Mikor a jánynéző mėg a
násznagy odamėnt, pók mászott a násznagy bundáján, elkeszte az ėgyik:
„Násznagy uram! mók mászik a bundáján.“ Aszonta a másik: „Mėmmonta
édėsanyám: nė szôjunk!“ A harmadik aszongya: „Lám, én nem szójtam
sėmmit!“ Igy osztán mind a 3 otthon maratt, êszólták magukat.
(Mezőtúr.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –