Rudolf trónörökösnek azért nem szabad kijelenteni magát mig az apja él:
mert ha megtudnák odafent, hogy él, baj lenne. Rudolfnak most bujdosni
kell; mert a Rocsild fiját agyonütötte. A Rócsildnak a fija azzal
dicsekedett, hogy annyi a pénzök, hogy akármerre lép, mindenütt
őfelségének a _képire hág_. A pénzen rajta van őfelségének a képe, náluk
meg a pénz annyi mint a szemét: mindenütt van; így azután akármerre lép,
mindig őfelségének a _képire_ hág. Rudolf, mikor ezt hallotta, méregbe
jött, agyonütötte a Rócsild fiját: miért hág az ő apjának a képére! Meg
volt a baj! Őfelsége azt mondta: Életet életért! Most mit csináljanak?
Rudolfot a jó emberei mindjárt elküldték bujdosni: bujdosson addig míg
Őfelsége él, azután úgy is ő lesz a király. Csináltak azután gipszből
embert, azt temették el Rudolf helyett, azt mondták, hogy Rudolfot
agyonlőtték, oda van! Pedig Rudolf él, most is bujdosik. Édesanyám
beszélte, hogy Kanizsán is járt, minálunk is volt. Mikor hírement, hogy
Rudolf eljön Kanizsára, édesanyám tisztába tett mindent. Egyszer nyílik
a nagykapu beköszöntött Rudolf, kérdezte, hogy vagyunk? Szülém mondta,
hogy szegényesen, másnál lakunk: Takács Jánosnál, de nagyon jó ember.
Majd lesz ez még máskép is, monta Rudolf, majd ha ő lesz a király! –
Azután egy garast kért édesszülémtől, akkor még a garasok jártak.
Édesapám mindjárt mondta szülémnek, hogy agygyon neki! Hát a mint tette
be a pénzt, a felsőruhája felbillent, látszott, hogy _aranyos ruha_ volt
alól; felől pedig rossz, vadász ruhája volt, zöld vadászkalap
_fáczántoll_ volt rajta. Nem telt bele 10 nap, már a szomszéd falvakban
beszélték, hogy Rudolf Kanizsán járt.
(Magyarkanizsa.)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –