Mikor Mátyás kiráj kiindult a kiséretével, mėgkérdėszte a csillagászt,
hogy: „Lėsz-ė, eső?“ A csillagász fėltolta a szėmüvegit és monta:
„Fėlségės kirájom! nem lėsz eső, mer nagyon szép idő van, indulhatunk!“
Mikor mėntek, a juhásznak a szamara mėgszólalt, háromszor a szavát
hallatta; Mátyás kiráj oda hívatta a juhászt, hogy mi ennek a
jelentősége? Aszongya a juhász: „Fėlségės kirájom! szamaram valahányszor
a szavát hallatytya, bőven hull az esőnek harmatytya!“ Akkor is
mėgkérdėszte a csillagászt, akkor is asz monta: „Szép idő lėsz.“ A
juhász csak monta: „Fėlségės kirájom, nė indûj el! mer nagy eső lėsz“,
de a csillagász csak asz monta, hogy nem lėsz. Nem halattak ėgy fél
órányira, mikor nagy zivatar és nagy eső lėtt, még a csillagásznak a
pápaszemiról is csurgott a víz, akkor monta Mátyás kiráj: „Szamár a
csillagász és csillagász a szamár.“
(Mezőtúr)
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –