Tartalom:
34. A bárgyú ember 118
81. A bőkezű Rudolf 160
98. A cservelyi kantár 172
25. A czigány, a pap és a bíró 99
112. A czigány és a Sárkány 196
118. A dohány szó eredete 211
=Adomák és rokonneműek= 163–179
Gúnyolódók 165–174
Kópéságok 174–177
Közönségesek 163–165
Nagyokatmondók 177–179
43. A farkas mulatni megy, azután szállni tanul 123
26. A fájós lábú mester a harangozó hátán 101
101. A forró kása és a csizmadiainasok 174
83. A haramia és a szentcsalád 162
107. A hazugságot valóságnak bizonyítja be 178
109. A 3 orvos 189
23. A három szent királ 93
44. A hegy keletkezése 127
45. A hegyek nagyobbodása 127
93. A hibások 170
102. A huszár pénzt szerez 175
21. A jágėrfa 88
125. A kása 218
=A jegyzetekben idézett művek megjelelése= 180
6. A kiskanász 37
4. A kiskanász hozza el az aranykoszorút 30
29. A kis Kolozs mög a nagy Kolozs 107
20. A kis macska 86
31. A kitanult katona 113
27. A koma 103
116. A lelkek esznek 206
91. A lótojás 169
11. A lusta gyermek és a bűbájos leány 58
54. A magyarok származása és lakóhelyei 133
78. A mákos tészta hatása 158
16. A medve 77
28. A nagygusztusúak 106
24. András: a kitett gyermek 96
100. A német és a teremtés 174
38. A német és az ürge 121
103. A pokol létszámának emelése 175
14. Aranykacsa 69
37. A róka szabadulása a kútból 120
123. A sejpös lányok 217
94. A sejpössek 170
87. A subadarab ura a szélnek 164
105. A szabadságos katona és a czigány 177
9. A szép kocsmárosné 50
12. A szögén árva legén 60
117. A vereshajma és a lusta asszony 207
48. Az angol nyelv eredete 129
36. Az osztozkodó medvék 120
46. Az ördög el akarta rekeszteni a világot 127
70. Balázs 148
=Bevezető= VII–IX
76. Bocskai 157
47. Csak egy aszszony vôt 128
3. Csinosomdrága 23
104. Csizmadiahal 176
111. Ėgy csapásra százat 194
40. Én is úgy akartam 122
119. Félegyháza elnevezése 211
120. Foggal ellett csikók 214
90. Gyermekköltés 167
110. Gyöngyösszőrű kis kecske 193
86. Hivták az esőt a lakodalomba 163
95. Időcsináló kántor 171
56. Jász-kunhalom eredete 134
=Javító= 219
=Jegyzetek= 182
75. Jumėrcsák 156
88. Kappan köpönyeggel 164
115. Kerek kő 205
71. Kinizsi 150
32. Kire marad a kis ködmön 115
108. Kis Guba 186
77. Kiszabadulás a tömlöczből 158
89. Kitájékozás 165
8. Kígyóbőrű Kámán Sára: Világszépaszszonya 42
1. Köles 1
53. Krisztus jóslásának be kell teljesedni 131
7. Legeltetés a Sárkány pusztáján 41
62. Mátyás király a czinkotai kántornál 143
61. Mátyás király a czinkotai kántorral a kocsmában 141
63. Mátyás király bėgréje 144
60. Mátyás király és a jószívű szegény ember 141
65. Mátyás király és a mutatványos 145
68. Mátyás király és a részeges bíró 146
58. Mátyás király és a részeges huszár 139
69. Mátyás király vette le a rabigát 147
82. Menekülés 161
=Mesék és rokonneműek= 1–127
Állatmesék 119–127
Boszorkányfélékről 42–79
Egyűgyűekről 115–119
Elegyesek 86–99
Nagykópékról 99–115
Ördögökről, Óriásokról 79–86
Sárkányokról 23–42
Szörnyetegekről 1–23
42. Mé harakszik a kutya a macskára? 123
41. Mé nincs a békába büdös? 123
51. Miből lett a gomba? 130
80. Miért kell Rudolfnak bujdosni? 159
121. Miért lőtte agyon Rudolf Rócsilt fiját? 216
35. Miért nincs az oroszlán hátulján szőr? 119
97. Mijé híjják a csizmadiát Nyehónak? 172
114. Mijik jobb: a Szöröncse-je, vagy a Boldokság? 203
13. Miklós 65
39. Mindön anyának lekszöb ba maga fija 121
52. Mióta akasztják a betyárokat? 130
66. Mióta csizmadia a csizmamester? 146
49. Mióta hajlik le a szomorúfűzfa? 129
96. Mióta hivják a szabót kecskének? 171
67. Mióta kell az üres kocsinak a terhes elől kitérni? 146
99. Mióta nem ember a tót? 173
50. Mióta nincs a szomorúfűzfának tüsökje? 130
85. Mióta rakják keresztbe a búzát? 163
17. Miska 79
59. Mi van legtöbb a világon? 140
=Mondák és rokonneműek= 127–163
Hőseinkről 148–157
Krisztus mondák 130–132
Márialegendák 162–163
Mátyás királyról 139–147
Örökéletűekről 158–162
Őseinkről 133–139
Világteremtő és alakitó mondatöredékek 127–130
106. Nagyotmondó huszárok 178
124. Napoleon és a kecskék 217
113. Nánika 200
15. Őzike 73
5. Pézös 32
79. Rákóczi lova fordított patkója 159
10. Rózsa és Iboja 55
122. Rudolf Amerikában 216
92. Subák a templom alatt 169
64. Szamár a csillagász és csillagász a szamár 145
19. Százat egy csapásra 83
55. Szolnok elnevezése 134
73. Szömölcs 154
84. Szűz Mária a fonyásával kereste a kenyerét 162
22. Szűz Mária és Mária keresztleánya 89
=Tartalom= III–VI
30. Tréfás Jankó 112
72. Toldi 151
74. Toronyi Tamás pihenőhelye 155
18. Trikkum-trákum 81
33. Ügyetlenek 117
57. Vasas János 135
2. Zirínyi Miklós 13
Bevezető.
Gyüjeményeimnek oly nevet kellett keresnem, mely alá sorozhassam – ha
kell – nem pusztán a népszáján forgó kötött és kötettlen alakú,
népismertető adatokat; hanem bele lehessen foglalnom a csak jelekre
szorítkozó szokás-töredékeket, babonáskodásokat; szóval mindazt, mit
egyik vagy másik szempontból becsesnek itélve, mint hagyományt – ha nem
a népé is – közölhetek.
Az itt bemutatott adatok beosztásánál első sorban a néphagyományokkal
foglalkozókra voltam figyelemmel: oda törekedtem, hogy – a mennyire
lehetséges volt – a hasonnemű adatokat csoportosítsam, hogy így könnyen
feltalálhassuk; hogy az azokkal megegyező, velünk rokonnak tartott, vagy
érintkező népekéit, a mennyiben a mienkkel találkoznak, megjelöljem és
kiemeljem.
Már a hagyományok lejegyzésénél tekintettel voltam a nyelvkincseinkben
előforduló kölönösségekre, minők a közönséges embernél többet tudó, vagy
hatalmasabb lények: nevöket nagy kezdőbetűvel vetettem papirosra s
egybeírtam, olykor dűlt betűkkel szedettem, hogy a sorok közt könnyen
feltalálhatók legyenek. Innen van, hogy _Őszembernek,
Őrdöngősvénasszonynak_ irottakról olvashatunk; az állatoknál nevöket a
jelzőjükkel összekapcsolva s ha többféle tekintetből érdemelnek
figyelmet, nem pusztán nagy kezdő, de dűlt betűkkel is szedettem. Ha
azonban mindezeket közönségesnek tüntették fel a hagyományok, nem volt
miért a szokottól eltérően jelelni. Ez az oka, hogy egyik adatban
eltérően, a másikban a szokott alakban vannak bemutatva; hogy az egyik
adatban, hogy példát is hozzak fel, Haramiának van lejegyezve, a
másikban már haramiát találunk. Nem tettem azonban ezt a feltünést keltő
közlést a tátos lónál, mert más kötetben el akarok róla egyet-mást
mondani, mit régen meg kellett volna tennünk.
Feltűnést mutat némely bekezdés is: mikor az adat oly helyen van –
mondjuk – kettészakítva, a hol a tárgy előadását szem előtt tartva, nem
szabad lett volna; ez az eljárás is a feltünés czéljából történt.
Ha meg nem jelelem is, a mesék legtöbbjéről le lehet olvasni, ha egy
ember mesélte. A 2., 9., 13., 23., 29., 30. számúban az utánozni szerető
mesemondó csakúgy szórta a _felé_ határozó helyett a _fele-t_. Utánzásra
vall németszerű hangsúlyozása, mint: Zi_rí_nyi, akárcsak Ká_ró_li-t,
bir_kó_zik-ot mondott volna _Ká_roli, _bír_kozik helyett. Szinte
megismerhetni, hogy a 10., 14., 15., 16., 24., 26., 28., 115. mesét egy
mesemondó mondása után írtam le. Olvasottságára vezetendő vissza, hogy –
habár a nép gyermeke –, nem beszéli hűen a nyelvjárását s hogy semmi
nehézséget sem okoz neki a lejegyzésre való mesélés.
Pár szóval megemlékezem a nyelvjárás és az irodalom nyelvén közlött
hagyományok lejegyzéséről is. A hol csak tehettem a nyelvjárás
figyelembevételével írtam le a mesemondó szavait, mit felesleges volt
foganatba venni az irodalom nyelvén beszélőknél. Különben míg a
fonografot annyira nem tőkéletesítik, hogy vele a nyelvhagyományokat
könnyű szerrel megörökíthetjük, addig a meséket sem jegyezzük le úgy, a
mint kellene. A hangsúlyozást nem is említem, ezt még csak úgy, a hogy
meg lehetne jelelni; de egyebet nem vethetünk hűen papirosra. Többnyire
másképpen meséli, ha szabadon, egyfolytában – a mint szokta – mondja el
és másképpen, ha meg kell neki várni a lejegyzést. A szaggatott előadású
mesélés – mikor a mese közben meg-megáll: időt kap magát akként
kifejezni, mint nem tudta volna, ha nem leirásra mesél – a válogatott
kifejezések létrehozója, no meg hogy sokszor az irodalom nyelvén, vagy
mint ők mondják, urasan iparkodnak elmondani. Mondjam-e, hogy hatással
van a mesemondóra, ha tanult embernek mesél? urasan akar beszélni.
Mindez pedig a szülője annak, – a mi megtörtént velem – hogyha az ember
betűről-betűre irta is le az elmondása után az adatot, a mikor
lenyomatva megjelent a meséje s felolvasták előtte, hogy így mondta-e? a
felelet az volt: hogy ilyen formán, de nem egészen így. Találtam azonban
olyanra is, kivel többször elmondattam a mesét, mindíg egyformán mondta;
értem az egyformaság alatt, hogy egy betűt sem tett hozzá, sem el nem
vett. Igaz, hogy hamar vége szakadt a mesetudásának s olvasni sem
tudott, hogy más, hasonneművel töltötte volna meg a fejét.
A ˘ jelre (ă) megjegyzem, hogy szükséges jel hiányában a terpesztve
ejtett _a_-ba menő _á_ jelelésére használom. A hiányjeleket ezúttal nem
alkalmazom.
A népet tartottam szem előtt: mikor Atillát, Budát, Delilát őseinknek
jeleltem; a Mátyás királyról szóló adomákat a mondák közé soroztam,
melyeket a nép megtörténteknek hisz. Még hallani sem szereti, hogy
ezeket az adomákat más országban más jeles emberhez fűzik, hogy mindez
csak mese, nem valóság; úgy látom, hogy fáj neki a kiábrándulás. Mily
nagyra, megjegyzésre méltónak tartja a nép jeleseit, mutatja a 63. és
74. számú adatunk, mely még azt a bögrét is kiváló tiszteletben
tartottnak mutatja, melyre reáfogták, hogy Mátyás király ivott belőle s
azt a helyet, hol állítólag Toronyi Tamás pihent.
Mesék és rokonneműek.
(Szörnyetegekről.)