Még is e nap az egész év legbabonásabb napja; melynek minden órájához
egész rakás balhit van kötve; és pedig keverve jó és rosz. Mintha e nap
és éjen, melyen a kereszténység a megváltó születését ünnepli, minden jó
angyal a földön járna elhinteni a sok áldást a világon; s egyúttal
minden ördög is leszabadulna a lánczról, hogy ami átok van, azt az
emberek fejére zúditsa.
E napnak még ételhulladéka is varázserővel bir. A hires karácsonyi
morzsa, mely anynyi kuruzsló-orvosság fő alkatrésze.
Éjféli misén a luczaszékre állók, megláthatják, ki a boszorkány.
Aki karácsonykor egy almát vagy diót fölvesz a földről, fekélyes lesz
tőle.
Az asztal alá rejtett szakajtóba beszáll a kis Jézus; s azért szénával
kell a szakajtócskát megtölteni. A széna alá kukoriczát szokás tenni; és
e kukoriczától két akkorára hízik az apró jószág; a szénától pedig a
lábas jószág.
Aki karácsony estén diót eszik méz nélkül, annak kihull a foga.
Aki a szent estén mézes fokhagyma gerezdet nem eszik, torokfájós lesz.
Karácsony éjjelén legjobban fog az igézet.
Egy kivetett czérna gombolyagba, karácsonykor belelépni, kész Lázár
betegség.
De van még ily babonás nap elég az évben.
=Lucza= napján kell kezdeni az úgynevezett luczaszéket késziteni, s
mindennap faragni valamit rajta, úgy hogy karácsony estén legyen kész; s
ez az a kis szék, amelyről az ember megismeri a boszorkányt.
=Szent-Iván= napján jó a szent-Iván bogarat, és hajnalán a gyógyfüveket
szedni, amiknek nagy hatása van. Szintén e napon szokás a szent-Iván
tüzet átugrálni; hogy az ember abban az évben meg ne haljon.
=Pál fordulása= napján szokott a medve barlangjában megfordulni; mert e
napon minden medve fölébred téli álmából.
=András= nap éjjelén minden leány megálmodja, ki lesz a mátkája; sőt ha
ezen éjen valamely legénynek, ingét párnája alá teszi; azt a legényt úgy
megbabonázza, hogy utána jár, mint az árnyék.
=Nagy-szombaton= a kolompszóra minden kigyót, békát el lehet kergetni a
háztól.
=Virág-vasárnap= szentelt barkának három szemét rágás nélkül le kell
nyelni; s aki lenyeli torokfájós nem lesz.
Azt hiszem, izleltetőnek elég enynyi a babonás napokból; aki még tud
nehányat, mondja hozzá, s gondolja meg, hogy még ez nem is a legnagyobb
bolondság, amit a babonás ember készpénznek vesz.
Babonás számok.
Akik jól értik a csíziót, azt szokták tartani, hogy a számok közül
mindig a páratlan a szerencsés; ezek közül is azonban legnevezetesebb a
=13, 9, 7= és =3=.
A =13= egyedül a szerencsétlen szám; azért a babonás ember a világért se
ül olyan asztalhoz, ahol vele együtt tizenhárman vannak. Azt tartják,
hogy a társaság közt egyik, a tizenharmadik nem éri el a következő évet.
Sok okos emberben is van egy kis idegenkedés a 13-as szám iránt; miután
egy társaságban rendesen van egy-kettő, aki valami szerencsétlen
történetet hallott a tizenhármasról.
Neveli e szám iránt az ellenszenvet az, hogy néha csakugyan megesik,
hogy egy társaságból, hol véletlenül tizenhárman voltak együtt; egy
elhal.
Dehát ez igen természetes dolog.
Hiszen senkinek nincs az orrára irva, meddig él? S aki ma ép egészségnek
örvend, egy nap, egy óra, egy percz alatt élettelenül összeeshetik; ha
az a szegény soha egy tizenhármas társaságban nem járt is.
Magának e számnak rosz híre az utolsó vacsorától származik; hol Jézus
tizenharmad magával ült, s pár napra reá keresztre feszittetett.
De azok, akik e szám iránti ellenszenvüket innét származtatják; azt is
meggondolhatnák, hogy a tizenhárom közül még a tizenkettedik is meghalt
nehány nap mulva; az áruló Judás tudni illik; aki magát kétségbe
esésében fölakasztotta.
Hanem azért ma is akárhány okos ember van, aki ha asztalánál tizenhárman
ülnek; akár pénzért is fogad egy vendéget tizennegyediknek.
Eszembe jut egy ilyen úr, aki jól megjárta a fölfogadott vendégével.
Vendégségéhez behitt egy hordárt tizennegyediknek; s mikor az
napszámoshoz illő buzgósággal megtömte magát minden jókkal; az úr az
ebéd végén még ötven krajczárt adott neki borravalóul. De biz a hordár
keveselte a napszámot, s azzal állt elő, hogy egy fogás ételt ő harmincz
krajczáron alul senkinek meg nem eszik; miután pedig az ebéd hét
fogásból állott, azért huszonegy hatos jár; kér tehát még alássan 1 frt
60 krt az ebéd végig műveléseért.
Biz azt meg kellett fizetni; mert nem alkudta ki az úr a napszámot –
előre.
A =9=-es számot szintén gyakran találtuk e könyvben.
A veszettség kilencz nap, hét, hó, vagy évre tör ki.
A kuruzslók sokszor használják a kilenczféle füvet; kilencz fának
kilencz termő rügyeit.
A tehén megrontásnál a kilencz hangya-zsombékot.
Az orvosságot sokszor javasolják kilencszer bevenni; kilenczszer
fürödni; a sárgaságnál kilencz kúrát kitartani; sat. sat.
A =7=-es szám még babonásabb. Talán onnét származik e számnak nagy
jelentősége, mert maga az egyház is két nevezetes dologra adja a hetes
számot. A hét szentségre, és a hét halálos bűnre. De maga a hét is 7
napból áll; s egy imádság hét menyei zár nevet kapott; ami maga is nagy
jelentőségű a kincsásásnál.
Tudjuk mily jelentősége van a babonában a hetedik gyereknek. Az gázolja
ki legjobban a csömört; az veheti föl a pénzt a földből; s az gyógyitja
a rontást, s még sikeresebben, ha ez a hetedik gyerek hét éves.
A kincskeresők csak hét ásó nyomot dolgoznak egy éjjel; maga a
kincsásó-társaság leginkább hét tagból alakul.
Magát a hetes számot pedig a nép zsidó számnak mondja, amivel azt akarja
kifejezni, hogy szerencsés.
Van még a magyar embernek egy kedvencz társulata, a melyik szintén hét
tagból áll; ezek a hét aluvó szentek. No ezt az egy hetes számot aztán
csak is csúf névnek használja.
A hetes szám szerencsés sarjadékai a hétszer hét és a hetvenhét is. Ha
pedig jó kedvében van a babonás ember, tehát ráfogja, hogy az ördögnek
az öreganyja hétszázhetvenhét éves.
Sőt az átkok közt is megfordul a hetes szám; amit a czigányok szoktak
leginkább alkalmazni. Ilyen a hétrétű görcs; és a hetvenhétrétű
istennyila, aki valakibe beléüt.
Ha aztán a babonás ember végre tettlegességre vetemedik; hát azt is csak
a hetes számmal súlyosbítja. Úgy rúg valakit hátba, hogy hetet bakázik.
Szóval van a babonás embernek hetvenhétféle ügye; amit a hetes számmal
köt öszsze.
A =3=-as szám már egy kissé szelidebb természetű.
Ámbár köztudomású dolog, hogy a boszorkány létszám épen a 3-asból
szokott kikerülni, lévén Magyarországon összesen 33,333 boszorkány.
A mesebeli három fiók-ördög; az elátkozott kisasszony három kérője; a
hamupipőke három próbája; Mátyás király három restje; ugyancsak három
kérdése a czinkotai paphoz; a szeretők sirján kiviruló három fűzfa; a
hazajáró lelkek háromszori megjelenése; az ördög három kisértése; végre
a kuruzsolók három menyei bokra; az alatt a három szűzleány; meg azután
a magyar ember közmondása, mely szerint harmadszorra válik meg az
igazság; ugyanannak három a táncza, mely után még inni is háromszor
szokott… mindmeganynyi bizonyitéka, hogy a legjelentéktelenebb babonás
3-as szám is elég tekintélyes úr a bolondságok birodalmában.
Babonás állatok.
Talán könynyebb dolog volna azokat az állatokat fölsorolni, amelyekhez
semmi köze a babonának; mert ha a babonás állatokat érdemük szerint
akarnók méltatni, akár kezdhetünk még egy ilyen könyvet az elejéről.
Nagyjázva még is megemlithetjük őket sorban, kezdve a szárnyasokon. Ezek
között is a legveszedelmesebb:
A =kuvik=, vagy halálmadár, melyről azt tartja a babona, hogy akinek
házára leül, s háromszor „kuvik“-ol, abból a házból kihal valaki. Édes
testvére ennek:
a =bagoly=; a hires éjjeli madár, melyre a kuruzsló-konyhában nagy
szükség lehet; talán ő kelme fogja össze az orvosságnak való kigyót,
békát, prücsköt, bogarat.
A =kakuk=, vagy máskép lappantyú; nem csak azért babonás, mert vészjósló
kakukolásával megjövendöli a bennehivőknek, hogy hány évig élnek; nem is
azért, mert a kakuk más madarak fészkébe tojik s ott aztán a kikelt,
nagybélű kakukfiók mostoha testvér módra nemcsak a kis testvérek ételét
faldossa el, de mint mondják, azokat gyilkos szándékkal a magas
fészekből ki is löki; sőt néha egyenesen föl is falatozza őket. Hanem
legfőképen azért nevezetes ő kegyelme a babonás világban, mert kiszopja
a tehén tejét. Olyan pásztorok, akik maguk is nagyon szeretik a tehén
tejet, sokszor látják, midőn kiröppen a tehén tőgye alól az infámis
boszorkánya.
Babonás állat a kukurikoló tyúk is, amit a nép lidércznek nevez; s az
ilyen természetellenes állatot nagy szerencsétlenségnek tartják a házra.
Végre ide soroljuk a magyar ember legkedvesebb két madarát is,
a =fecskét= és a =gólyát=.
A fecskét megfogni nagy szerencsétlenséget hoz a házra; ha fészkét
leverik, kigyúlad a tető; s aki egyet agyonüt, a keze elszárad. E szent
madarat anynyira megbecsüli a nép, hogy kimulásáról nem úgy beszél, mint
más állatról, hogy megdöglött, hanem meghalt. Aki az első fecskét látja,
az megsimogatja arczát kezeivel s elmondja a babonás verset: „Fecskét
látok, szeplőt mosok“, – az elveszti a szeplőt.
A gólya is ilyen szent madár; megfogni; agyonütni nem szabad; fészkét
elrontani anynyi, mint a kész tűzvész. – Aki álló gólyát lát először, az
egész évben lusta lesz; aki repülőt lát, az friss és egészséges lesz.
A fecske és gólyának megbecsülése érthető; és az szépen jellemző
tulajdonsága a gyöngéd népkedélynek; s ha az a sok bohóság, amit a nép e
két kedvencz madarához köt, nem is egyéb, csak balhit és babona; azért
igazolva van az mégis a nagy szeretet és öröm által, melylyel a nép, a
hideg tél után, a tavasz e kedves első hirnökeit fogadja.
A szárnyatlan állatok közt már nem találunk ilyen kedves vendégekre;
azok mind szörnyű természetűek s a babona szerint mind igen veszedelmes
ellenségei az embernek. Legveszedelmesebb az úgynevezett
=Vizibornyú=. Ez egy gyikféle kis állat, csakhogy nagyon ügyetlen,
gyámoltalan teremtés. Lapos csuka feje, négy lába, ostoba szemecskéi s
olyanforma farka van, mint a harcsának. Szine feketés, nehány
sötétvörös, vagy sárgásbarna foltocskával tarkitott. Néhol
=kutyahalnak=, másutt =ebihalnak= is nevezik.
E kis szörnyeteg legkedvesebb tartózkodási helye nedves kövek alatt van;
különösen a kút kövei között. Azért nagyon gyakran megtörténik, kogy a
kútba pottyan s vizhúzók kimeritik a vödörrel.
És miután bizon ebihal, vagy vizibornyú ő kegyelme nem valami csinos
legény; s az ember önkénytelenül megundorodik nem csak tőle, hanem a
viztől is, melyben a kútból kimerült; igen valószinü, hogy ez undortól
származott szörnyű babonás hire.
E babonás hire pedig abból áll, hogy ha az ember e kis szörnyeteget
véletlenül, talán éjjel, vagy észrevétlenül a vödörből lenyeli; az
megnől a gyomorban s mikor elérte teljes kifejlődését, akkor kirágja
magát az ember hasán keresztül, amibe természetesen bele kell az
illetőnek halnia.
Az ilyen kifejlődött szörnyeteg aztán rettentő egy állat. Feje nagy,
mint egy bornyúé; roppant szemei mozdulatlanok s bőre olyan, mint egy
emberé; hangja olyan, mint a kis gyermek sirása, s feje szőrös, mint a
vadmacskáé.
S ha a dolog eleje szóról szóra igaz volna is; ha még azt is
megengedjük, hogy az ember egy ilyen ebihalat lenyelhet; de már amit
tovább mond a nóta a vizibornyúról, az mind a babonáé; az mind mese,
mind ostobaság.
Hogy ezt az ember belássa, nem is szükség másra hivatkoznunk, hanem
egyszerüen azt a természetes működést emlitjük meg, amit az ember
emésztő szervei a hatalmukba került dologgal véghez visznek.
A torkon lecsúszott falatot, vagy mondjuk, a vizibornyút, legelőször is
úgy önti egy kis ahhoz való szerszám, valami szépen preparált
savanyúsággal nyakon, hogy az bizon akár halva, akár élve került le a
gége garatján, egyszerre beadja a kulcsot. Ha addig élt is, abban a
savanyú mártásban egyszerre kiadja a páráját.
Hát még aztán hány boldogságon jut a jó falat keresztül; megmosdatják,
megnyújtják, megdagasztják s mire a gyomor pitvarajtajába jut, már úgy
el van készitve, mint a – rothadt alma.
Pedig még ott következik csak a meleg idő; mikor a gyomor szépen magába
instálja a megdolgozott falatot. Annál szebb kerékbe törés, malomkő
általi megőrlés és lepénynyé való megdagasztás nincs a kerek világon.
Nem kerül onnét ki élve, isten teremtése; lenne az nem egy kis ebihal,
de akár egy valóságos két púpú teve.
Mégis talán nincs egy ember, aki három mesét végig hallgatott, hogy
annak a szegény nagy lánynak a históriáját ne hallotta volna, akinek a
hasát kifúrta a – vizibornyú.
Ezzel a szegény lánynyal pedig az történt; hogy valahogyan, – véletlenül
megesett rajta az az emberi dolog, hogy lenyelt egy – vizibornyút. Az
aztán kilencz hónap alatt szépen megnőtt odabelül; s mikor egy vasárnap
délelőtt az egész háznép nagymisén járt; azalatt kifurakodott a –
vizibornyú; és a szegény szülék ott találták a segitség nélkül elvérzett
leányt a szoba közepén halva; s a kibújt szörnyeteg ott sirt, ritt,
olyan keservesen, akár egy ma született kis gyermek.
A lánynak az apja később megtalálta az ágy alatt a szörnyeteget s
haragjában agyonütötte s elásta, – nem tudni hová.
Ő beszélte aztán el, hogy milyen ábrázata van egy – kibújt
vizibornyúnak. Ő utána irtuk le mi is oda fölül, szerelmetes szép
alakját.