– A szinhely: Bogdán Antal és Bogdán Elemér dr. közös ügyvédi irodája, a
Váci-utca egyik legrégibb házának első emeletén. Idő: öt perccel déli
tizenkettő előtt.
Az előszobából jobbra nyiló nagy, kétablakos udvari szobában hárman
vannak: Bulcsu Alfréd dr., az „irodavezető“ cimmel felruházott első
segéd, Seregély Pál dr., ügyvédjelölt és a gépiró-kisasszony.
Bulcsu dr. éppen be akarja fejezni azt a levelet, amelyet már háromszor
felejtett az iróasztalán, s amely egy ismert szép asszonynak szól.
Seregély dr. egy kereseten méláz. A gépiró-kisasszony leveleket
kopogtat. –
_Bulcsu dr._ Hány _l_-el irják azt, hogy „gyulladt“? Egy _l_-lel, mint
„Gyula“, vagy kettővel, mint „bulla“?
_Seregély dr._ Egygyel. Különben: ahogy jól esik. „Gyullad“ is jó.
_A kisasszony._ Az attól függ. Ha nagyobb szenvedélyt akar kifejezni,
akkor kettővel.
_Bulcsu dr.:_ Csak nem gondolja, Micike, hogy a szivem gyuladt lángra!?
Ó!… Nem vagyok én olyan szemtelen, hogy efféléket hazudjak!… Nem. Csak
annyit hazudok neki, hogy a torkom gyuladt meg. A torkom – kész
örömmel!… De ki beszél ma szivről?!
_A kisasszony:_ Na ja. Ez mindig hazugság volt, de azért ma is mondják.
_Bulcsu dr.:_ Ma már nem mondják.
_A kisasszony:_ Hát pedig szebb volt, amikor még mondták. Az emberek
akkor is csak hazudtak, csaltak, loptak, de legalább gyengédek voltak.
_Bulcsu dr.:_ Na ja, hisz éppen ez az egész különbség! Ma nyersen
beszélünk, de legalább őszinték vagyunk.
_Seregély dr.:_ Irja ugy, hogy: „gyúlad“ – hosszu ú-val. Igy
mindenesetre jó, s az ember kikerüli a zavart, hogy választani kelljen
az egy _l_ meg a kettő között.
_A kisasszony:_ Annak a hölgynek bizonyosan mindegy. Egy _l_ is elég
lesz neki.
_Bulcsu dr.:_ Ne higyje ez a nő gimnáziumot végzett és – képzelje! – a
helyesirási hibákra vadászgat a leveleimben. Ezt nevezik ma
szerelemnek!…
(Bogdán Antal nyit be, kalappal a fején, felöltőben, esernyővel. Nem
köszön senkinek, s szótlanul megy az utcai szoba ajtaja felé. Őt se
köszönti senki, s a háta mögött a két ur összemosolyog, ahogy eltünik az
utcai szoba ajtaján át.)
_Seregély dr.:_ Hü, hü, hü, hü, hü!
_A kisasszony:_ Nagyon dühös lehet az öreg.
_Bulcsu dr.:_ Drukkol, hogy ki fog kapni.
_Seregély dr.:_ Nem is szeretnék a bőrében lenni!…
_A kisasszony:_ Automobil!…
_Seregély dr.:_ Ez ő!…
(Elhallgatnak. Bulcsu dr. beletemetkezik a Törvénytárba. Seregély dr.
ráfekszik a keresetre és dühösen uszik rajta. A kisasszony gyönyörü
trillákat kopogtat ki. Két perc szünet.)
_Egy hang_ (kivül) Itt van az apám?
_Samu, az öreg inas:_ (az előszobában) Igenis… azaz, hogy nem tudom… el
kellett mennem…
_A hang:_ Akkor hát mit dadog?!… És ne mászkáljon folytonosan!…
_Samu:_ Az öreg nagyságos ur…
(Belép Bogdán Elemér dr. Az urak felugrálnak és elébe sietnek.)
_Bogdán Elemér dr.:_ Jó napot, jó napot!… Jó napot, Micike!… Mi ujság
urak?… Különben hagyjuk délutánra… Itt van az apám?… Csak azt akarom
kérni, délután okvetetlenül emlékeztessenek a káptalan ügyére!… Fontos
közölni valóm van és még ma este megint el kell utaznom… Pedig nagyon
fáradt vagyok: egy tour-ban jöttem Drezdából. Szóval, majd délután!… Itt
van az apám?
_Bulcsu dr.:_ Benn van a szobájában.
(Bogdán Elemér dr. bemegy az utcai szobába.)
_Seregély dr.:_ Most üt le a tüzes istennyila!
_A kisasszony:_ Szegény öreg ember!
_Bulcsu dr.:_ Hja, a nemezis!…