II. Leopold Mária Thereziának másodszülött fia, mint nagyherceg huszonöt
esztendeig oly ügyesen és kegyesen uralkodott Toskanában, hogy a jó és
bölcs fejedelem nevét vívta ki magának. József fivérének halála után reá
szállván a magyar korona, az országot nem igen csendes állapotban
találta; a nemzetiség elnyomására hozott intézkedések fölébreszték a
nemzet gondolkozó tagjait, s eddigi hibáikat jóvá teendők, nemzeti
ruhába öltözködtek, a hazai nyelv hanyatlását figyelembe véve lelkesedve
kezdék azt mivelni, a tudósok egy magyar tudós társaság létrehozásán
törekedtek. A megyék is felvillanyozva a nemzet jogai és szabadságának
megőrzésére és biztosítására erélyesen fölléptek. Leopold az ország
nyugalmát uralkodásának fő céljául tűzvén ki, a nemzetet jogai
fentartásáról bíztosította, a miért is Budára országgyülést hirdetett, a
nádor választását elrendelte, s igy rövid uralkodása alatt is oly
tetteket vitt végbe, melyek az ország előmenetét és nyugalmát
megalapították. Legnevezetesebb a vallás szabad gyakorlatának törvényes
megállapítása, és a jobbágyok szabad költözése. Megemlítendő az is, hogy
az egyetemben, az akademiákban s gymnasiumokban, hol mindenütt a
tannyelv latin volt, a magyar nyelv tanitását behozta; hogy a jászok,
kunok és hajdu városok az országgyülésre követeket küldhessenek,
megengedte.
Mig Magyarországban ily bölcsen uralkodott, a törökök a poroszoktól
támogattatván, ismét fegyverre készültek, visszaadván azonban Leopold
Belgrádot, Orsovát s a többi, József által elfoglalt helyeket, a háború
ki nem ütött, hanem a belga ügyek miatt a franciákkal elegyedett hadba,
melyet azonban, rövid betegség után meghalván 1792-ben, fiára hagyott.