Még III. Ferdinánd alatt is folyt Németországban a vallásháború,
Magyarországban pedig a protestansok a reformatio kezdete óta hozott
törvények ellenére is, hogy kiki szabadon gyakorolhatja vallását, sem
voltak elegendő biztosságban, sőt még üldöztettek is, ennélfogva a
magyarok, kiknek nincs vérében a törvénytelenséget megszokni és annak
hódolni, I. Rákóczy György vezérlete alatt, ismét fegyvert fogtak, de
örömest letették, midőn Ferdinánd Pozsonyban országgyülést hirdetvén
(1647.) bölcs törvényeivel a viszálkodó feleket kiegyenlité. Itt ismét
megállapitatott, hogy minden vallás szabadon élhessen tulajdon
templomával, harangjával, sat. s egymást a vallás gyakorlatában ne
háborgassák. Ezen sikeres határozat által Ferdinánd a linci béke által
Németország csendét is helyre tudta állítani. – A felhagyott üldözések
csak hamar buzgó vetélkedéssé változtak, minden felekezet iskolákat
állított fel vallása erősítésére, minek azon üdvös következése lőn az
országra, hogy a tudományok szépen gyarapodtak, s minden részről jeles
tudósok léptek föl, honunkat nem kevéssé diszesítők.
III. Ferdinánd látván a nyugalmat naponkint erősödni, fiát IV.
Ferdinándot Pozsonyban megkoronáztatá, ki azonban még atyja életében
meghalt. Ennélfogva ismét Leopold, másod szülött fiát ajánlotta a
rendeknek, ki szinte megkoronáztatott 1654-ben. Harom év mulva ezután
halt el a szerencsés fejedelem.