72. A harminc éves háború kezdete. Bethlen Gábor.

Ferdinánd uralkodásának történetét súlyos hadviseletek töltik el. Alig

lépett ugyan is a trónra, a csehek vallási szabadságukat szorítatni

látván, Thurn Mátyás gróf vezérlete alatt fegyvert fogtak; igy kezdődött

azon rémítő forrongás, mely harminc esztendeig tartott háborút

gyulasztott, s a vallásháború név alatt ösmeretes, mely Csehországból

Német- és Magyarországba áthatott, mert a csehek Bethlen Gábort

felizgatván, ez negyvenezernyi sereggel Magyarországba jött, s a felső

részen Pozsonyig, a bányavárosokkal együtt, mindent elfoglalt.

Pozsonyban a szent korona is kezébe került. Ezután győzelmes seregeit

Ausztriába is át vitte, és Bécset ostrom alá fogta, de minthogy a német

sereget ütközetre nem birhatta, Bécsújhelyig pusztított; e közben

Sopront bevette s a dunántúli megyéket is meghódoltatta, s igy tért

vissza Pozsonyba, hol az ország rendei még mindig együtt tanakodtak,

hova a császár is meghatalmazottakat küldött, mire azonban ezek

megérkeztek, a protestáns rendek panaszt emeltek, hogy vallásuk

szabadságában minélinkább gátoltatnak, minélfogva azt határozták, hogy

Ferdinánd letétessék s helyébe uj király választassék; már a felavatási

oklevél is elkészült, midőn Ferdinánd meghatalmazottjai megérkeztek, s a

nádor közbejárásával, kit a felingerült rendek az ablakon akartak

kidobni, végre sikerült a tornyosuló vészt eloszlatni, miután Bethlennek

kedvező föltételeket szabtak. Bethlen elfogadván a föltételeket,

Besztercére országgyülést hirdetett, azonban még mielőtt ez összeült

volna, a csehek megujíták a háborút, és Bethlent ismét pártjoknak

megnyerték. A besztercei gyülés igen izgatott volt, s itt Bethlent

királynak kiáltották ki, ő azonban nem koronáztatá meg magát, sem a

királyi cimmel nem akart élni.

Ferdinánd nem mervén seregét Németországból kihozni, békességet kötött

Bethlennel, de ez kétszer is megszegte azt, mig végre nem kaphatván meg

nőül Ferdinánd leányát, mire nagyon vágyott, a brandenburgi herceg

testvérét, Katalint vette el, s igy Ferdinánd által német birodalmi

herceggé neveztetvén, Sleziában Oppeln és Ratibor hercegségeket,

Magyarországon Szatmár, Szabolcs, Ugocsa, Zemplin, Borsod és Abauj

vármegyéket kapta volna több várakkal, a békét többé meg nem szegte.

Meghalt 1629-ben vizkorságban. Utána az erdélyiek Rákóczy Györgyöt

választották fejedelmökül.

Németországban még mindig folyt a vérengzés, nálunk azonban

lecsilapodván a vész, számos iskolák emeltettek; nevezetesen Pázmány

Péter nagy tudományú és ékes beszédü esztergomi érsek által a

nagyszombati egyetem. – Ferdinánd 1637-ben halt el, Ferdinánd és Leopold

fiakat hagyván maga után.

Egy jeles történetiró igy festi Ferdinánd életét: jámbor és kegyes életü

fejedelem volt, buzgó katholikus, az igazgatásban szelid; mindenek, még

ellenségei iránt is, oly kegyes, hogy általában azt mondották felőle: a

ki Ferdinándnak legnagyobb jóakaratával akar élni, először ellensége

legyen; végre oly erényes volt, hogy Gusztáv Adolf svéd király gyakran

azt mondá felőle, miként ő csak Ferdinánd erényétől fél; Bethlen pedig

azt vallotta felőle, hogy veszedelmes Ferdinánd ellen hadakozni, mert ő

sem a szerencsétlenségen nem aggódik, sem a szerencsének nem örül;

Musztán, budai vezér pedig azt állította, hogy Ferdinánd szent, és az

Isten hadakozik vele és mellette.

Magyarország története. Az ifjuság használatára · 第 75 / 115 题