A Rudolf alatt hozott törvények nem adtak elég biztosságot a nemzetnek,
s a kötött béke is, úgy látszik, csak a fegyvert tétette le az
elégületlenekkel; mert az ország rendei Pozsonyba összegyülvén, addig
meg nem akarák Mátyást koronázni, mig a következő törvénycikkeket meg
nem erősítette: mindenkinek saját lelkiösmerete szerint, szabad legyen
akarmely vallást követni; a király háborúba nem avatkozhatik, s békét
sem köthet a rendek megegyezése nélkül; a külföldi katonaság az
országból minél előbb vitessék ki; a király Magyarországban lakjék, s
Illésházy István nádorrá választatott. Ezek elfogadása után Mátyás
1608-ban megkoronáztatott, és az igy szerzett csendet egész országlása
alatt fel is tartotta Magyarországban.
Illésházy nádor már a következő évben elhalván, uj nádorválasztási
országgyülés hirdettetett, melyben Thurzó György köz felkiáltással
választatott nádorrá, ki azután, mint az ágostai vallástétel egyik
legbuzgóbb híve, 1610-ben Zólyomban zsinatot tartott, melynek
határozatai ellen Forgách bibornok óvást tett. – Ezen időben lépett föl
Pázmány Péter jezsuita, ki irással és szóval hatalmasan küzdütt a
protestantismus ellen.
Erdélyben Báthory Gábor, nemzetségének utolsó ivadéka, vitte a kormányt
oly kegyetlenséggel, hogy Erdélynek nagyobb zsarnoka még nem volt, a
miért többen összeesküdtek ellene, s végre, a szultán a derék Bethlen
Gábort nevezé ki Erdély fejedelmévé; Báthory Nagyváradra menekült, hol
meggyilkoltatott. Bethlent II. Mátyás is elösmervén, vele Nagyszombatban
békét kötött. – Meghalván Forgách esztergomi érsek, helyébe a király az
egyház iránt sok érdemeket szerzett Pázmányt nevezte ki. – Miután még
Pozsonyban országgyülés tartatott volna, melyben Thurzó helyett, ki a
protestansok nagy kárára elhalt, Forgách Zsigmond választatott volna
nádorrá, Mátyás a cseh ügyekre fordítá figyelmét, miközben meghalt
Bécsben (1619.).
1623-ban építette Spillenberg Samu Szepességben, Lőcse mellett, az első
papiros malmot.