III. András II. Andrásnak István fiától született. Minthogy nem volt
több fiörökös az Árpád-családból, egész országlása alatt folytonosan a
magyar korona után esengő külföldi vetélytársakkal vesződött,
mindazáltal szerencsésen megtudta tartani az elsőséget. A valláson és
országon ejtett sérelmeket orvosolni vágyván, szigorú törvényeket
hozott, a miért sokan elidegenedtek tőle, s a tizenkét éves Robert
Károlyt, kit a pápa már előbb királylyá nevezett, Nápolyból Zágrábba
hozták s ott megkoronázták. András az innen eredő veszélyt meggátolandó,
1300. végén a jövő tavaszra közönséges fölkelést hirdetett. Ezt azonban
már nem élte meg, mert mindjárt az 1301. év elején a fiatal, ép erejü
király hirtelen, mint némelyek irják, méreg által, fimagzat nélkül,
elhalt. Erzsébet leányát Vencel cseh herceg jegyezte el.
Ezen időtájra esik honunkban a céhek eredete, valamint a papiros
ösmerete és használata is. Első papirosra irt levélnek állitják a
történetirók azt, melyet az erdélyi püspök, a pápa követjétől vett;
előbb pergamen használtaték.
Magyarország a vegyes házakból származott királyok alatt.
1301–1526 = 225 esztendeig.
Vencel. 1301–1305 = 4 esztendeig.
44. A pápa beavatkozása a király választásba. Csák Máté. Vencel
megkoronáztatik; az országból eltávozik.
Kifogyván Magyarországban az Árpád véréből származott férjfinem, a már
szinte szokássá vált meghasonlás és pártoskodás még inkább nőtt, s még
inkább éleszté azt VIII. Bonifác pápa azon állitásával, hogy
Magyarország az anyaszentegyház tulajdona, minélfogva ő – a pápa – adhat
királyt az országnak. Hogy ezen állitásának erőt adjon, Robert Károlyt,
a nápolyi király fiát, Romában Magyarország királyává meg is koronázta.
Örömest fogadták volna a magyarok a jeles tulajdonságokkal diszlő
herceget, hanem attól tartván, netalán ezen esetből a pápa későbbre is
jogot tulajdonítson magának kénye szerint az országnak királyt adni s
átalában az ország ügyeibe avatkozni, a kalocsai érsek és Csák Máté
trencséni főispán vezérlete alatt inkább a cseh királyt Vencelt, ki IV.
Béla leánya által volt az Árpádokkal rokonságban, kinálták meg a
koronával. A cseh király nem fogadta el maga számára a koronát, hanem
hasonnevü tizenkét éves fiát ajánlotta, kit Fehérvárra vittek és ott
megkoronázták. A pápa azonban egyházi átokkal fenyegette Vencel pártját,
a miért a cseh király fiát féltvén, 1304-ben seregével az országba jött,
s miután Esztergomban a templom és levéltár kincseit rabló módjára
lefoglalta, a koronát is kezére juttatva, útközben a vidéket pusztitva,
fiával együtt visszatért honába.
Otto. 1305–1308 = 3 esztendeig.
45. A nemzet jogaihoz ragaszkodik. Otto bajor herceg királylyá
választatik, s titkon az országba jő. Apor László. Otto elhagyja az
országot.
Még az egyházi átok sem kötheté a hazájok jogaihoz tántoríthatlanul
ragaszkodó magyarokat Robert Károlyhoz. Vencel eltávozása után ismét
Otto, bajor herceget, IV. Béla unokáját kinálták meg a királysággal, ki
megkapván Venceltől a koronát és a többi királyi ékességeket, titkon,
mint kereskedő, jött be az országba, mert a pápa párthivei a határokon
cselt vetének elébe. Otto azonban szerencsésen kijátszotta őket, hanem
útjában a koronát, mely egyéb portékák közé volt pakolva, elvesztette.
Biztos emberét küldvén annak fölkeresésére, az a koronát valóban
tokjával együtt egy pocsolyában megtalálta; Otto még azon évben a
veszprémi püspök által megkoronáztatott. – A pápa – most már V. Kelemen
– még mindig Károlyt pártolta, azért Otto, hogy magát szorosabban a
magyarokhoz kösse, Erdélybe utazott, Apor László vajda leányát nőül
venni szándékozván, de a vajda őt megfogatta, bebörtönözte és a
mindenkor magával hordott koronától megfosztotta. Otto későbben
kiszabadulván fogságából, visszatért Bajorországba, élte fogytáig
megtartván a magyar király cimet.