42. László gyámság alatt. A habsburgházérti háború. A király feslett
élete miatt elzáratik. A kúnok megölik.
László tiz éves gyermek korában jutott atyja halála után a trónra, minél
fogva sok ideig gyámság alatt volt, a kormányt helyette anyja, az özvegy
királyné és Pektári Joákim vették át, de ezek sem igen sokat gondoltak
az ország javával, önkényök által annyira vitték a nemzetet, hogy a
zavarok az udvarnál és országban nőttön nőttek, minek következtében a
királyné elfogatott és Turul várába záratott. Kaplony Endre pedig
Lászlót nem sokára koronáztatása után még meg is korbácsolta.
Ezen időtájban választatott az erőteljes, nagy tekintélyü habsburgi
gróf, Rudolf, a német császárságra, kit a dölyfös Ottokár, cseh király,
nem akart urának elismerni, s a hübéri eskü letevése helyett haddal
támadta meg; a császár a magyarokat segítségül hiván, ezek Ottokárt a
Morvamezőn vivott csatában megölték, s Rudolfnak a császárságot
biztosították, s igy lettek a magyarok a dicső habsburgi háznak, mely
már csirájában veszendő vala, alapitói, erős támaszai (1276.).
László roszlelkü emberektől vezettetve, oly erkölcstelen és feslett
életet vitt a kúnok közt (ezért kún Lászlónak is neveztetik), hogy a
püspökök s néhány világi urak látván, miszerint az elcsábított ifju mind
magának, mind az országnak veszedelmére indul, őt Fintha nádor vezérlete
alatt elfogták s tisztes őrizet alá tették. Itt józanabb gondolatokra
tért, javulást igért és kiszabadult. Mire a fellázadt kúnokat megtörte,
azután pedig az ismét pusztító tatárokat elölte. Hanem ismét előbbi
feslett életébe dölt vissza, a kúnok s azután tatárok közt mulatozott,
mig három kún férjfiú által: Árboc, Törtel és Kemencse, 1290-ben
megöletett. Gyermekei nem maradtak.