37. András szerencsétlen uralkodása. Bánkbán. A keresztes hadmenet. Az
ország szomorú állapota. Az arany bulla.
Szomorú volt a hazára András uralkodása, ki Gertrud nejének tanácsára
idegeneket emelt a hivatalokra, nevezetesen a királyné fiatal és igen
tanulatlan testvérét, Bertoldot, a horvátországi bánsággal és kalocsai
érsekséggel diszesítette, kiről a pápa azt irá Andrásnak: „mi őt
mesterek mesterévé tettük, pedig nem érdemes, hogy tanitványok
tanitványa legyen,“ s oda utasította, hogy menjen elébb Vicencába
tanulni. – Ez által egészen elidegenítette magától a magyarokat, s midőn
Kálmán fiát Galliciában megkoronáztatná, itthon Bánk nádor, ki a
bánságot Bertoldnak kénytelenitetett átengedni, az önkényes királyné
szobájába törvén, őt meggyilkolta. Haza érkezvén András nem a bünösöknek
érdemök szerint való megbüntetésén, s a csend helyreállitásán
igyekezett, hanem új házasságra lépvén, készületeket tőn jeruzsálemi
utjára. Az atyjától e célra hagyott tömérdek kincset a testvér háborúk
elnyelvén, most minden szép, nem szép úton gyüjtötte a költséget; igy a
veszpremi főtemplomból Gizela koronáját is elvitte. El is ment 1217-ben
a Szentföldre. – Ha hallottuk a külföldi keresztesek disztelen
kicsapongásait, illik megemlékeznünk arról is, hogy a magyar keresztesek
békével, jó renddel utaztak s mindenütt örömmel és pompával fogadtattak.
A királyt püspökök és sok főurak kisérték. A sereget tizezer lovas és az
erdélyi szászok képezték, jelen voltak több jeles külföldi fejedelmek
is. – Ott, a szent földön, azután több izben szerencsésen küzdött a
törökök ellen, látván, azonban, miszerint az egyesült fejedelmek közt
meghasonlás történt, visszatért Magyarországba a nélkül, hogy költséges
vállalatának valami hasznát érezhette volna, sőt távolléte alatt itt is
elégedetlenség tört ki, s András, hogy az utra fölszedett adósságait
könnyebben fizethesse, a népre nagy adót vetett, a templomok és egyházak
javait elkobozta, sőt Dénes nádor az e miatt ellenszegülő barátokat meg
is verte: az ezüst pénzt megrontotta, az ércbányákat, minden egyéb
királyi jövedelmekkel együtt, a zsidóknak bérbe adta, min a magyarok
szerfelett megboszankodván, nyilván kijelentették, miként többé nem
Andrást, de Béla fiát ösmerik királyuknak, ki szinte kész volt atyja
ellen fegyverhez nyúlni. E súlyos körülmények közt tartá András a
nevezetes 1222-iki országgyülést. Ekkor szerkesztetett azon igen
nevezetes decretum, mely aranybulla név alatt ösmeretes a függő arany
pecsét miatt. Ebben András a nemesség jogait helyreállította és
megerősítette. Ámde ezen nevezetes decretum sem volt képes csendet
szerezni, s András haláláig (1235.) a legszomorúbb állapotban tengett az
ország. – Andrásnak Béla, Kálmán, András és István fiai maradtak.