Imre sem uralkodhatott békeségben, mert fivére, András, uralkodásra
vágyván, a kezeiben lévő kincset nem fordította, atyja meghagyása
szerint, keresztes hadra, hanem seregeket gyüjtvén, három izben támadta
meg Imrét. Midőn a harmadik ütközetben Imre magától többeket elpártolni
látna, csak egy rendkivüli, merész cselekedet által, mely lelki
elszántságát és ébredtségét bizonyítja, tartá meg a koronát. Látván
ugyanis a veszedelmet, veszszőt, vagy némelyek szerint, a királyi
pálcát, fogván kezébe, a pártos sereg közepén át ment András sátoráig,
hangosan kiáltva: „majd meglátom ki fogja merészleni kezeit ura és
királya ellen fölemelni!“ Andrást saját kezeivel megfogta s a táboron,
mindenek szemeláttára, kivezeté és Kene várába záratá. Fogságban maradt
András mindaddig, mig Imre erejét fogyni érezvén, őt kiereszté s
megkoronázott fiának, Lászlónak, gyámatyjává rendelte. Imre 1204. mult
ki.