István, II. Geizának fia, hogy nagybátyjai áskálódásai ellen magát
biztosítsa, megkoronáztatásakor az egész ország adóját három évre
elengedte; de Manuel addig háborgatta a magyarokat, mig azok Lászlót,
II. Béla fiát, csakugyan megválasztották és megkoronázták.
II. László azonban félévi országlás után kimult, és helyébe István
testvére lőn király.
IV. István csak öt hónapig ült, vagy inkább dühöngött a trónon; III.
István pártjától tartván, igen kegyetlenül viselé magát, mi által csak
elüzetését siettette, mert III. István fölkerekedvén hiveivel,
kiszoritotta őt az országból. Hiában igyekezett Manuel őt ismét a
magyarok nyakára tolni, sőt utóbb maga Manuel is elvált tőle és
békeségre lépett III. Istvánnal, kitől csak azt kérte, hogy nevelés
végett küldené hozzá Béla testvérét, mert fimagzata nem lévén, őt teendi
örökösévé. Mária leányát is eljegyezte Bélával. De miután fia született
volna, nem csak az örökséget, de leányát is megtagadta Bélától.
Testvérének ezen viszontagságát szivére vévén a nemesérzésü fiatal –
alig huszonhat éves – király, hirtelen meghalt 1173-ban. Gyermekei nem
voltak.