Hasznos volt Salamonra nézve a kibékülés, mert ezen atyafiai
vitézségének köszönheti a horvátokon, morvákon és kúnokon nyert
győzedelmeit. Meggyőzték helyette a görögöket, bolgárokat és besenyőket;
Belgrádot három hónapig ostromolták, midőn egy fogoly magyar leány a
várost több helyen felgyujtván, az innét támadt zavarban a hercegek a
városba törtek és elfoglalták. Niketás görög vezér őrsége maradványával
a fellegvárba vonult, de miután Geiza neki és seregének szabad
kiköltözést igért, a várat is feladta, s magát Geiza ótalmába ajánlotta.
– A nyert zsákmány elosztásánál uj viszálkodások támadtak a király és
hercegek között; Vid tanácsára ugyan is Salamon a foglyokat elosztatni
kivánta, Geiza azonban adott szavánál fogva, azok szabadon bocsátását
sürgeté, a miért a király őt a többi martalék elosztásánál rövidítette
meg. Midőn pedig a következő évben Dukas Mihály, görög császár, Geizának
a Niketás és katonáinak pártfogásáért egyéb drága ajándékok közt egy
arany koronát küldött (ez utóbb a sz. Istvánéval összekapcsoltatván,
mind maig alsóbb részét teszi a magyar koronának), az álnok Vid nem
szünt meg a királyt istentelen tanácsaival ostromolni, miért végre
csakugyan megegyezett rokonai meggyilkoltatásában, kik hirt kapván a
fejök felett forgó veszélyről, életöket biztosítandók, sereget
gyüjtöttek, s a királyt Cinkótánál meggyőzvén, kiszoritották az
országból; Vid, a polgárháború élesztője, mint gonosz tervének martaléka
az ütközetben elveszett 1074-ben.