A Külföldy-féle szanatóriumban, Gombos Andor betegszobájában.
Az ápolónő _(belép, mérsékelt izgatottsággal szól)_. Gombos úr, egy
hölgy keresi…
Andor. Miféle hölgy?
Az ápolónő. Elegáns és csinos hölgy. Fehér boája van, fehér kalapja, a
kabátja is fehér… Szép fogaton jött. Hogy bejöhet-e?
Andor _(a tíz körmével nekiesik a hajának, fésülködést jelezve)_.
Szinger Ada _(az ajtóban)_. Szabad? _(Belép.)_ Én vagyok!
Andor _(visszahanyatlik a párnára)_. Ada –!
Ada _(körülnéz)_. De furcsa itt minden! Hogy van maga Dórika? Nem
maradhatok sokáig, mert várnak odalenn, a kisasszony és Koller báró…
Otthon meg nem is tudják, hogy idejöttem… Hanem azért leülök egy percre,
hogy el ne vigyem az álmát… _(Az ablakban álló székre ül.)_ No,
beszéljen már! Hát nem is örül, hogy meglátogattam?