Külföldy dr. szanatóriumának fogadótermében vagyunk. Délelőtt van, a
Zsolnay-kandallón álló óra tizenegyet mutat. Ez a terem olyan, mint a
nagy szabócégek szalonja. A falakat selyemkárpitok borítják, a
padmalyról kristály-csillár függ le, a terem közepén köralaku kerevet
van, mű-pálmával a tetejében.
A teremben nyolc-tíz ujságíró van együtt. Külföldy dr. hívta meg őket,
litografált levélben, a „nagyságos Gombos Andor úron végrehajtandó
sebészeti műtét szíves megtekintése végett“. A megjelentek között vannak
Gombos barátai, a bolyhosok és a Kis Sakál. Addig is, míg a műtéthez
hozzáfognak, a szép háziasszony kaviáros és sonkás szeletekkel,
sherryvel és marsalával kínálgatja a vendégeit.
Külföldyné ő nagysága nem érdekes, de azért mégis csinos asszony. Az
állkapcsa túlerős, a szája pedig nagy, – de az ajka vérpiros, az arcbőre
üde, a szeme ragyogó, a termete pedig délceg és gömbölyü. Esti ruhában,
villamos fény mellett alkalmasint közönséges asszonynak néznék, de
reggeli ruhában, fehér napfényben igen mutatós. Az ujságíróknak nagyon
tetszik. Az ő hagyományos ideáljuk ugyan az ideges női ragadozó, a
művésznő tipusa, akinek arcán száz szeszélyes nyomot hagyott száz
színpadi hazugság maszkja, – de most mégis szenzációsan hat rájuk a női
nővényevő tiszta és tisztes nyugalma.
Külföldy dr. szinte nevetségesen hasonlít a feleségére; mintha nem is
házastársak, hanem testvérek volnának. Annyi különbség mégis van
közöttük, hogy a tanár úr aranykeretü cvikkert visel és tudós
körszakállt, amely úgy fénylik, mint a fekete lószőr.
A nagyságos asszony _(a vendégekhez)_. Még egy kaviáros szeletet,
szerkesztő úr… Egy pohár sherryt. Ez tiszta pohár, kérem –
Külföldy dr. Egy Panajottit, szerkesztő úr… Tessék, itt a gyújtó! _(A
főbolyhoshoz, a megkezdett beszélgetést folytatva:)_ Tudom, a kedves
kollégáim közül sokan el fognak itélni ezért, reklámhajhászással fognak
vádolni, – de én nem törődöm az ilyen támadásokkal, mert egy magasabb
elv érvényesítéséről van szó… Az elv ez: a tudománynak végre szakítania
kell a nagyképü titkolódzással! Miért akarjuk mi doktorok a közönséggel
elhitetni, hogy misztikus egyéni erők segítségével végezzük a
hivatásunkat? Minden művelt ember ma már tudja, hogy az erőnk csak a
tudásunk és a szorgalmunk lehet… Aki tiszta és becsületes munkát végez,
annak nincs oka a titkolódzásra! Én kinyitom a szanatóriumom ajtaját s
azt mondom a nagyközönségnek: legyen szerencsém! A te életedről, a te
egészségedről van szó, tehát jogod van hozzá, hogy ellenőrizd a
munkámat. Gyere be a rendelő-szobámba és én előtted csinálom a
diagnózisomat. Gyere be a betegszobámba és én megmutatom neked a
pácienseimet. Gyere be a műtő-termembe és én előtted operálok. A
szakembereket is szívesen látom, a doktorokat… Én nem mondom, hogy
csalhatatlan vagyok. Tessék engem ellenőrizni! Ha valamit nem jól
csinálok és valaki jobban tudja: én szívesen tanulok tőle! Csak semmi
hiúság, semmi nagyképüség, uraim – tanuljunk és tanítsunk, forduljunk
közös erővel a közös ellenség, a betegség ellen…
A nagyságos asszony _(a főbolyhoshoz)_. Még egy kaviáros szeletet,
szerkesztő úr –?
Az asszisztens _(bejön, valamit súg Külföldy dr. fülébe)_.
[Illustration: KÜLFÖLDY DR. … Csak semmi hiuság, semmi nagyképüség,
uraim tanuljunk és tanítsunk, forduljunk közös erővel a közös ellenség,
a betegség ellen…]