András. Az interju azonban nem sikerült s most nem tudom, mit szól majd
hozzá a szerkesztőm.
Andor. A szerkesztője e pillanatban szivesen tenne száz forintot egy
ellen, hogy Alvin bácsi önt kidobatta a palotájából.
András. Hát akkor miért küldött ide?
Andor. Hogy a kiadója előtt az ön élhetetlenségével mentegesse magát. Ha
ő azt hinné, hogy az öreg hajlandó szóba állani a sajtóval, akkor
nyakra-főre rohant volna föl maga.
András. Ön ismeri a grófot?
Andor. Alvin bácsit? Futólagosan. Egyszer írtam róla – az erdélyi
hadgyakorlatok alkalmából, – akkor bebizonyítottam, hogy tökfilkó. Ha
nem lett volna olyan erős a protekciója, a cikkem megjelenése után
tüstént elcsapták volna… Ma újból meggyőződtem, hogy nem intelligens
ember.
András _(ámulva)_. Nem –?
Andor. Ha én egy évig kénytelen volnék Kinában élni, merő kiváncsiságból
is megtanulnám a kinai nyelvet. Ez az úr tizenöt esztendő óta lakik itt
és egy szót se tud magyarul. Ha beszélni akar az ajtaja előtt posztoló
bakával, hát tolmácsra van szüksége. Lehet az ilyen embert
intelligensnek nevezni? Bizonyára nem.
András. A generális várta önt?
Andor. Dehogy! Ezt csak a cselédek kedveért mondtam. Nagyon le fogja ma
még hordani a cselédeit, hogy bejelentettek, de ahhoz már nem volt
bátorsága, hogy maga elutasítson. Alvin bácsi ugyanis gyűlöli a sajtót,
de fél is tőle. Nem nagyon bátor ember.
András. S nyilatkozott a nagyszebeni esetről?
Andor. Hogyne! Váltig arra kért, hogy ne írjunk semmit, közbe pedig
elfecsegett mindent, amit tudott, még a hivatalos titkait is elfecsegte.
Az ilyen indiskrét ember nem is követelhet diskréciót s én mindent meg
fogok írni.
András _(fájdalmas irigységgel)_. Az _Igazság_-ba fogja megírni?
Andor. Nem dolgozom már az _Igazság_-nak. Azt szőröstül-bőröstül
megvette a kormány s én kiváltam a szerkesztőségből. Majd megírom egy
másik lapnak. Bár mostanában nem érdemes dolgozni egyiknek sem, az
összes lapok szatócskezekben vannak. Jövő esztendőre talán magam
alapítok egyet – a pénz már együtt van – akkor majd megmondjuk a _Magyar
Szabadság_-ra is az igazat.
András _(sértetten)_. Pedig a mi lapunk független lap.
Andor. Én önöknél mindent értek, csak egyet nem: hogyan lehetséges az,
hogy a kiadójuk még mindig szabad lábon van? Ha nem halt volna meg
Mátyás király és nem volna oda az igazság, akkor az önök kiadója Illaván
ülne, a szerkesztőjük pedig a hülyék intézetében. Mióta van ön a lapnál?
András. Három hónap óta.
Andor. Ilyen későn kezdte?
András. Én most húsz esztendős vagyok.
Andor. Én huszonkettő, de hét esztendő óta vagyok ujságíró. Négy évvel
ezelőtt már kormányt buktattam.
András _(a meglepetéstől dermedten)_. Ön –?
Andor _(nyugodtan)_. Én. Az ellenzéki képviselők, akik között nincs
egyetlen intelligens ember, azt képzelik, hogy ők buktatják a
kormányokat. Pedig azokat az utca buktatja és az utca én vagyok. Szokott
ön politikával is foglalkozni?
András. Nem igen.
Andor. Tehát írói hajlamai vannak? Fiatal koromban magam is írtam néha
verset, de most már felhagytam vele. Szamárság! Magyarországon csak egy
jogosult szépirodalmi műfaj van, a társadalmi regény. Ha volna időm,
írnék egy regényt, abban bemutatnám a magyar glóbuszt olyannak, amilyen.
A képviselőházat, az akadémiát, a bankokat. Magyarországon csak kétféle
ember van: olyan, aki lop és olyan, akitől lopnak. Az előbbiek a
zsiványok, az utóbbiak az együgyüek.
András _(megbotránkozottan)_. Kell még egy harmadik emberfajnak is
lennie.
Andor _(naivan)_. Miért gondolja?
András. Én példának okáért nem lopok.
Andor. Mennyi fizetése van a lapnál?
András _(zavartan)_. Egyelőre csak harmincöt forintom van.
Andor. Akkor tehát a második osztályhoz tartozik, azokhoz, akiktől
lopnak.
András. Az együgyüekhez?
Andor. Igenis. Minden szerkesztőségben van egy ember, aki elvégzi az
egész munkát. A _Magyar Szabadság_ szerkesztőségében ön ez az ember. Ön
a többiek helyett is dolgozik, önt meglopja mindenki, a kiadótól kezdve,
az utolsó riporterig mindenki. Ez az ország ma a szabad lopás országa és
ennek a zsidóság az oka.
András _(megsemmisülten hallgat)_.
Andor. Önt Kapuvárynak hívják?
András. Annak.
Andor. Ez nem jó név, szerénytelen hangzásu, meglátszik rajta a
magyarosítás.
András _(megbotránkozottan)_. Az én nevem nem magyarosított név.
Andor _(gúnyosan)_. Talán a kedves nagyapját is Kapuvárynak hívták?
Kapuvár talán az önök családi dominiuma volt?
András _(tüzesen)_. Igenis, Kapuvár a mi családi dominiumunk volt és a
Mátyás-korabeli dédapámat is Kapuvárynak hívták.
Andor _(zavartan)_. Hát ön nem – izraelita?
András. Római katolikus vagyok.
Andor. Úgy? Akkor bocsánatot kérek… Én azt hittem, hogy már mindenki
izraelita.
András _(némi fölénnyel)_. Ön az?
Andor _(bizonyos méltósággal)_. Az vagyok, még pedig nem csak
véletlenül, de meggyőződésből. A zsidóság ennek a nemzetnek a kovásza.
Ha mi nem volnánk, önök már régen becsukhatták volna a boltot. Hová megy
ön most?
András. A lakásomra s onnan a szerkesztőségbe.
[Illustration: ANDOR (… gonosz hidegvérrel elnéz András feje fölött. Jól
tudja, hogy az most majd megpukkad az irigységtől és ebben neki nagy
gyönyörüsége telik.)]
Andor. Kapuváry bácsi, mondok magácskának valamit. Menjünk estére az
orfeumba. Nekem jó emberem az öreg Eisbart, majd szerzek tőle páholyt.
Eljön?
András. Szívesen mennék, de nem hiszem, hogy eleresszen a szerkesztőm.
Andor. Hogyis ne! Ha elviszi neki az interjút, biztosan elereszti. Oda
fogom magának adni az interjút. Legalább megpukkad az _Igazság_, ha
benne lesz a _Magyar Szabadság_-ban. Szenzációs dolog, mondhatom, az
öreg Alvin úgy vallott, mint a parancsolat. Persze nem szabad
elmondania, hogy tőlem kapta.
András. Hogyan, át akarja nekem adni –?
Andor. Igen, ha kartelre lép velem. Ami híre önnek van, azt ideadja
nekem, én pedig odaadom a magamét. Egyelőre nekem nem kell semmi, mert
nincs állásom, de majd ha lesz, akkor hasznát fogom venni az ön
értesüléseinek. Most azonban el kell válnunk. Fölnézek egy percre
Szilvásy báróékhoz, akik földieim. Egy óra mulva találkozunk az
Oceán-kávéházban, majd átadom önnek a kész interjút, ott lemásolhatja.
Estére pedig elmegyünk az orfeumba. Ha esetleg nem volna ma pénze, az
nem baj, van nálam elég. Máskor majd ön fizet. Viszontlátásra Kapuváry
bácsi!