Országos káromkodás, a nemzet csóválja a fejét. A táblabiró nyugodtan
várja: hogy csakugyan teremt-e az Isten semmiből valamit? Magyarország
üres ládájából kétszáz millió forintot?
9. fok. A kormány odaengedi a horvátoknak Horvátországot, a ráczoknak a
Bánátot, az oláhoknak Erdélyt, a tótoknak Felső-Magyarországot, a
németeknek a királyi városokat.
A táblabiró félni kezd: hogy ha ez így megy, egyszer majd előkerülnek a
Marahánok és Dákok utódai, s úgy visszakövetelik Kecskemétet és a
Kunságot, hogy jobban sem kell.
9. fok. Radeczky minden ujságirót felakasztat, az ártatlan Közlönyét
kivéve.
Patrona Hungariæ ora pro nobis!
10. fok. Magyarország alkotmány helyett kap kancsukát, a hivatalok
németekkel töltetnek be. Az ország adó alá vettetik, a kaputos emberek
fejeire díj szabatik.
Vannak, kik gyanakodni kezdenek, hogy aligha mennek igen jól a dolgok.
Azonban még ez csak sejtelem.
11. fok. Kimondatik: hogy ezentul Magyarországot Colonia Sclavának
fogják nevezni; Jellasich kineveztetik propreatornak.[28]
A táblabiró szeme egyszerre felnyilik, káromkodnék, de nem ér rá.
Bújában az egész nemzet elkezd verseket írni, keservesnél
keservesebbeket.