Erdélyben megtörtént az orosz segélyadás: de a szakállas muszka hadfiak
sírva futottak ki székelyeink szuronyai elől.
Bukarestben a török hadparancsnok lefegyverezteté Puchner oda menekült
seregét, s megtiltá azoknak élelmezését. Elhullanak az utczán, mint a
gazdátlan ebek.
Törökország százötvenezernyi sereget állít ki az orosz ellen.
S az orosz légiók az angol konzul egy parancsára átvonultak a Pruth
túlpartjára.
Midőn a tegnapelőtti csatában seregeink Hatvant elfoglalták az
ellenségtől, ott Windischgrätz plakátjait lelték a falakra fölragasztva,
mikben biztatja seregeit: hogy ne féljenek, mert nemsokára nagyszerű
segítséget fognak kapni az oroszoktól.
Tehát elismeri: hogy nem bir velünk. Elismeri tehetetlenségét. Elismeri
a magyar nép életrevalóságát, ki midőn küzködnie kellett hatféle
nemzetiséggel, tulajdon urával és árulóival: nem győzetett le, hanem
istene segélyével s önereje által fentartotta magát.
A nimbusz eloszlott, mely Ausztriát bálványnyá szentelé.
Az idegen segélyhez folyamodás megrontotta őt és nem gyógyítá meg.
Rövid napok mulva nem maradand hátra számára egyéb, mint a kétségbeesés.
Az orosznak magának is idestova más segélyre lesz szüksége.