Kedves Titi!
Bocsáss meg, hogy ilyen csunyán irok de nagyon sietek, mert még sok
mindent akarok neked irni. Mióta kis öcséd kanyaróba esett és te nem
jöhetsz az iskolába, sok minden történt. Brandt Elzának megvolt az
esküvője, bizony sajnálhatod, hogy nem voltál ott. A templom tele volt
lipótvárossal, olyan kalapokat még nem láttál. Elzán fehér selyemruha
volt, hosszu fátyollal, kicsit sáppadt volt szegény. Azt hiszem, hogy
ugy erővel adták férjhez, mint ahogy engemet fognak három év mulva. A
férje nem szép fiu, de elég ostoba. Az esküvő után mindjárt elutaztak.
Azt mondják, hogy Vermes szeretett volna falura menni a mézeshetek
tartamára, de Elza mindenáron Olaszországba akart utazni. Azt mondta
légyen, hogy szüksége van arra, hogy sok mindent lásson. Valami
csunyaságról is beszélnek, például Exnerné (aki már speczialista az
Elza-ellenes manőverekben) azt hireszteli, hogy az öreg Brandt pénzt
kapott Vermestől. Az igazat megvallva, én sajnálom azt a szegény lányt,
igazán ugy benne van már a szószban, hogy egy lépést se tehet anélkül,
hogy valami rosszat ne mondjanak róla. Az az utálatos Ketty a napokban
esküszik Gál Miklóssal. Amint hallom, borzasztóan egymásba vannak
bolondulva. Órákhosszant ülnek együtt, de a nagynénjük mindig velük van.
Azért csókolóznak. Tudod, ez az amerikai morál. Ami engem illet, bizony
én nem vagyok valami vidám. Arturt már régen nem láttam, most sohse jön
hozzánk. Rájöttem, hogy a franczia guvernánt kaczérkodik vele, el is
küldtük tüstént, ráfogtam, hogy fiatal emberekkel trafikál. Képzelheted,
mama, hogy kidobta mindjárt. Most már bizonyos vagyok benne, hogy e
miatt a cseléd miatt járt hozzánk a nyomorult. Tudod, fiam, az egy olyan
közönséges fráter, egy olyan nyomorult, hogy szivem mélyéből gyülölöm.
Tegnap egész éjjel sirtam és hajnali négy órakor valami tiz oldalt irtam
a naplómba. Fizikából tizenhat oldal van föladva (20–36), a
huszonnegyedik oldal második bekezdés első tiz sor kimarad. A szép
doktor ma egészségtanból a szivet adta elő, ezt is sajnálhatod, hogy
elmulasztottad. Megtudtam róla, hogy harmincznyolcz éves, tehát még van
reményed. Három év mulva ő negyvenegy, te meg tizennyolcz éves vagy, ez
nagyon szépen összeillik. Te, egy nagyon jó, uj viczczet hallottam. Egy
czigány megy az országuton és találkozik egy másik czigánynyal, aki két
libát visz a hóna alatt. Te, mondja neki, add ide az egyik libát. A
másik azt mondta, hogy odaadja neki, ha… most hamarjában elfelejtettem a
végét, majd megirom máskor, mert nagyon sietek, a mama már kiabál.
Remélem, hogy kedves öcséd nemsokára meggyógyul, s mihamarább viszontlát
szerető barátnőd
Manczi.